Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - †Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az egykori Kis Akadémia

Három generációval szerepeltek Lengyel Bélák: a legidősebb, mint a Kis Akadémia egyik patrónusa, annak fia, a Kis Akadémia egyik leglelkesebb tagja, s az unokája, aki fiatal kora ellenére a Kis Akadémia egyik vezetője volt. Az idősebb patrónusok között a már említett Eötvös Lorándon és a legidősebb Lengyel Bélán kívül Than Károly, Ilosvay Lajos neve érdemel különösen említést. A fiatalabb nemzedék között is legalább minden harmadik névvel, később a tudománytörténelemben is találkozunk. Említsünk csak meg néhányat közülük. A kémikusok közül a már többször is említett Winkler Lajoson kívül csak a legújabb idők kimagasló tudósait említsük: Zemplén Gézát, Erdey-Grúz Tibort, (legifj.) Lengyel Bélát, Szebellédy Lászlót, Imre Lajost. A fizikusok közül Zemplén Győző, Tangl Károly, Rhorer László, Pékár Dezső vívott ki a többi közül is kimagasló nevet. A talajtanos 'Sigmond Elek, az ásványtanos Reichert Róbert, Krenner József, Koch Sándor, a csillagász Kövesligethy Radó, a meteorológus Réthly Antal, Aujeszky László nevét nemcsak a szakembereknek, hanem mindenkinek illik ismernie. Az orvosok közül Kenyeres Balázs, Farkas Géza, Heim Pál, Pékár Mihály, Gorka Sándor a legaktívabb Kis Akadémia-résztvevők voltak, de közöttük bővült látóköre Preisz Hugónak, Lenhossék Mihálynak, Kromecher Ödönnek, hogy csak a ma is legismertebb neveket soroljuk fel. A magyarországi állatorvostudomány Hutyra Ferenc, Zimmermann Ágoston nevére emlékszik a legjobban. Grúsz Frigyes 1941-es összeállítása szerint akkor 116 orvos és állatorvos volt a résztvevők között, akik közül 39 egyetemi rendes, 12 egyetemi rendkívüli, 13 magántanár volt (vagyis több mint a fele az összes létszámnak), a többieknek több mint a fele főorvos (kórházigazgató stb.) volt, legnagyobbrészt olyanok, akik Kis Akadémia résztvevőjeként futották be már addigra ezt a szép karriert. Az új résztvevőket, mint említettük, csakis egyhangú szavazással választhatták meg, miután 4 tag („résztvevő") ajánlotta. Azért hozták ezt a szigorú előírást, hogy nehogy valakit feszélyezzen a társaságba bekerülő új „résztvevő". Kivételt kizárólag az egyetemi rendes tanárokkal tettek (azokat, ha jelentkeztek, automatikusan felvették). Az előbbiekben csak a természettudományok képviselőit soroltuk fel, pedig ügyvédet, zenészt, irodalmárt is említhettünk volna. Igaz azonban, hogy nem ilyen ragyogó nevek, és nem olyan létszámban képviselték szakjukat, mint a természettudományok képviselői. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a humán szakokon az egyetemeken rendkívül kicsi volt akkoriban a Kis Akadémia törzsét alkotó asszisztencia száma. Pontos kimutatás nem maradt fenn az összes résztvevőről (tagról). 209 elhunyt résztvevőről megemlékezik azonban az első ezer előadásig bezárólag szóló 1941-es könyv. Ebben az 209 elhunyt közül 79 érdemelte ki a professzori címet (rendes ós rendkívüli), 10 főiskolai, főleg állatorvosi főiskolai tanár, 20 pedig magántanár volt (természetesen utóbbiaknak volt valamilyen más hivatásuk, foglalkozásuk is), rajtuk kívül is volt még 5 gyógyszerész, 20 orvos, 5 vegyész, 4 ügyvéd, 3 bíró, 6 muzeológus, 17 középiskolai tanár és közel 50 olyan foglalkozású, amelynek a statisztika szerint legfeljebb 1—2 képviselője volt (pl. festőművész, tábornok, színész, nagykereskedő, hittanár stb.). Csak aktív tagság létezett, az „ősi szokások" kimondotta, hogy „aki öt egymást követő előadáson és öt egymást követő vacsorán nem vesz részt és magát