Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Csernyné Vajda Ildikó: A magyar vízügy történetéből – Sajó Elemér

ügyi politika alapelvét sikerült lefektetni. Ugyancsak az 1840. évi országgyűlés tette meg az első lépéseket a vízjogi rendelkezések és a vízügyi szokásjog összefoglalása vonatkozásában is. Az 1845., 1848., 1863. évi Tiszavölgy árvizei és a dunai 1838, 1879. majd az 1881. és 1888. évi árvizek hatására árvízvédelmi gátak építése kezdődött meg. Különösen a két utóbbi, eddig nem tapasztalt árvíz következményeképpen indult meg a már meglevő gátak erősítése, magasítása, illetve védőművek létesítése. Míg 1880-ban 4360 km volt az árvédelmi vonalak hossza, 1890-re 1000 kmrel nőtt. Hazánkban a vízügyi szolgálat kialakulásáról az 1867. évet követő időszaktól beszélhetünk. A Földművelésügyi-, Ipari- és Kereskedelemügyi Minisztérium a szárazság következtében beálló 1873. évi agrárválság hatására a talajjavítások előkészítésére kultúrmérnökök munkábaállítását határozta el. 1879-ben Kvassay Jenő kultúrmérnök vezetésével megszületett az Országos Kultúrmérnöki Hivatal. 1884-ben a minisztérium felállította a hivatal keretében az Országos Halászati Felügyelőséget is. 1886-ban — a közvélemény nyomására — a kormány az addig szabályozott folyómedrek fejlesztésének folyamatos figyelemmel kísérésére felállította a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumban a Vízrajzi Osztályt. Vízgazdálkodási szempontból alapvető jelentőségű az 1885-ös — a vízfolyások rendezésére, medertisztításokra vonatkozó — vízjogi törvény. A kormány a végrehajtásban a Kultúrmérnöki Hivatalnak juttatta a szakértői feladatokat, s a vízgazdálkodás fejlődésére ezzel döntő befolyást biztosított. 1889-ben, az államigazgatás átszervezésekor önálló Földművelésügyi Minisztérium létesült. Hatáskörébe utalták a kultúrmérnöki teendőket, a folyószabályozás és ármentesítés ügyeit, 1890-ben pedig a közegészségügyi munkakörre is kiterjesztették illetékességét, így a vízellátás, csatornázás munkálataira. Ebben az időben létesültek Magyarország nagyobb városainak vízművei. Létrejött az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal, anélkül azonban, hogy az egységes vízügyi közigazgatás kialakult volna. Erre csak a 6060/1948. Kormány számú rendelet életbeléptekor került sor! A Kvassay Jenő által irányított vízügyi szolgálat — az egységes vízügyi közigazgatás hiánya ellenére — hivatásának magaslatán állott. 1886—1896 között befejezték a Felső-Duna — már korábban megkezdett — középvízi szabályozását, 1895—1907 között a Közép-Duna egységes rendezésén dolgoztak, bővítették a Tiszán elégtelenül fejlődött átvágásokat, 1884-től folyamatban volt a Dráva és kisebb folyók szabályozása. A kultúrmérnöki hivatalok — amelyeknek számát folyamatosan növelni kellett — öntözéssel, mederrendezéssel, vízlevezetésekkel, vízellátással foglalkoztak. Az Országos Halászati Felügyelőség munkájának eredményeként növekedett a tógazdaságok kiterjedése. 1897-től pedig megkezdte a vízerőkataszter összeállítását a Vízrajzi Osztály. Mérnökeink minden tőlük telhetőt megtettek, de hiányzott a megfelelő messzetekintő gazdaságpolitika, s ha valamelyest volt is, az a nagybirtokok szolgálatában állott. A tervszerű munka feltételeit Kvassay Jenő vízberuházási törvények előkészítésével igyekezett biztosítani. Az úgynevezett állami kezelésben levő folyókon szükséges rendszeres tevékenységhez nyújtott évekre alapot egy 1908-as törvénycikk, majd 1914-ben intézkedett szintén törvénycikk a kisebb folyók kártételeinek megelőzéséről.