Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Tóth Béla: A magyar tímárságok bőrgyárakká alakulásának folyamata (1848–1918)

Azonkívül, hogy a kémiai tudományok előzőekben elmondottak szerint biztosították az új technológiai eljárások kifejlesztésével a bőripar fejlődését, a mechanika és a gépészet hasonlóképpen hozzájárult a gyártás korszerűsítéséhez. A vonatkozásban a fontosabb tényezők a következők voltak: a) Forgó berendezések a korábbi állókádak mellett. Régi törekvés volt a bőrelőállítók körében, hogy a gödörben történő lassú növényi cserzést meggyorsították. Számos próbálkozás után a turini DURIO-testvéreknek sikerült ezt a célt elérni a forgó hordó alkalmazásával. Ez a berendezés lehetővé tette a sűrű cserievek felhasználását azáltal, hogy a benne levő bőrökben mozgatás hatására szívó-nyomó hatás keletkezik. Ezáltal az eddigi statikus módon történő cserzés dinamikus eljárássá fejlesztette. A forgó hordó az 1890-es években már a magyar bőriparban is kezdett elterjedni (3. ábra). b) Mechanikai megmunkáló gépek. Korábban a bőrkikészítés többnyire aprólékos kézi munkával és jelentős erőkifejtéssel történt (4. ábra). A gépipar fejlődésével egymás után jelentek meg a kétkezi munkát helyettesítő bőripari gépek: — hasítógéppel már a XIX. sz. elején lehet Angliában találkozni (Revers— Raeder szabadalom), — nyújtógépet először 1871-ben John Turney szerkesztett, — puhítógép és színelőgép 1884-ben jelenik meg (A. Jesson találmánya), — fodorító- és barkázógépet 1875-ben W. J. Cogan szabadalmaztatta, míg 1885ben W. Paul tökéletesítette. Az itt felsorolt, valamint más egyéb bőripari gép megjelenésével és alkalmazásával is meggyorsult a timáriparnak gyáriparrá való fejlődése (5. ábra). 5. A bőrök rámázó szárítása.