Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Pereházy Károly: Aranykoszorús műlakatos mestereink munkássága

kissé még szecessziós ízlésű díszkapujával, mely később a kecskeméti Fürdő-kert bejáratául szolgált. Tiringer Ferenc 1875. nov. 25-én született Sárbogárdon. A mesterség elsajátítását Sárszentmiklóson urasági kovácsinasként kezdte és 5 évi tanoncidő után szabadult fel. A műlakatossággal Jungfer Gyula műhelyében ismerkedett meg. 1894—1896 között dolgozott e nagyhírű üzemben, majd továbbképzése végett Bécsben vállalt munkát és a Schule für Kunstgewerbe esti rajztanfolyamait is látogatta. Az osztrák fővárost Münchennel váltotta fel, itt több műlakatos cégnél dolgozott, esténként és vasárnap pedig rajzot és mintázást tanult. 1902 elején Mannheimbe ment, itt már csoportvezetőként dolgozott, majd Franciaországnak vette útját és Párizsban helyezkedett el. Innen Berlinbe utazott, ahol már művezetőként dolgozott, 1903-ban pedig Katovicében vállalt munkát és onnan tért vissza Budapestre 1904-ben. Ekkor rövid ideig társasviszonyban dolgozott Teichner Ádám műlakatossal, de nem sokára szétváltak és Tiringer a pozsonyi állami fémipari szakiskolában — mint művezető — tanított. 1907-ben költözött Kecskemétre, itt önállósította magát és 1947. okt. 17-én bekövetkezett haláláig dolgozott. (12) Munkáit nemcsak szűkebb pátriája, Kecskemét és környéke őrzi, mert több kontinens (Európa, Ausztrália, Amerika) sok országába exportálta kézi kovácsolású alkotásait. Az 1932. évi Országos Kézművesipari Tárlaton Schima A. Bandi nyerte el az aranykoszorút. A német művészeti lexikon (13) ötvösnek és bronzművésznek írja, az is volt, de művészi hírnevét a kovácsolásban elért eredményével szerezte. 1882. nov. 23-án született Orosházán. Aradon a Fa- és Fémipari Szakiskolában érettségizett. Utána Berlinbe vezetett útja, műlakatos műhelyekben dolgozott és közben ott az Iparművészeti Főiskolán tanult. (14) Munkái között sok ötvös jellegű is van. A celldömölki, a kapuvári és a rábacsanaki templomok felszereléseinek egy része fűződik nevéhez. Legenda övezi a Győr-nándorvárosi ref. templom részére vasból kovácsolt korpuszát. Állítólag 460-szor hevítette tűzben amíg elkészült vele. A régi német vasművességre jellemző rusztikus, a tűzikovácsolás minden szépségét őrző igazi kovácsmunka. Munkáiért több kitüntetésben részesült. 1959. ápr. 5-én hunyt el, és az utcát amelyben lakott, róla nevezték el. (15) Az 1937. évi Országos Kézművesipari Tárlat aranykoszorús mestere Sima Sándor lett. (16) 1894. júl. 9-én született Budapesten, apja, Sima Henrik ismert műlakatos volt, de annak korai halála miatt az ipart már nem tanulhatta nála, a Gerő és Győry műlakatos cég tanonca lett. 1910-ben szabadult fel, segédévei alatt a világháború kitöréséig a kovácsolást a Technológián, a mintázást és a szabadkézi rajzot a Főv. Iparrajziskolában tanulta. (17) 1925-ben önállósította magát és már ebben az évben az I. Országos Kézművesipari Tárlaton díszoklevéllel és nagy aranyéremmel tüntették ki, a következőn, 1928-ban oklevéllel jutalmazták, 1932-ben az ezüstkoszorús mester címet nyerte. 1968. ápr. 24-én bekövetkezett haláláig több arany- és ezüstérem kitüntetésben részesült. (18) A felvázolt életutakból kiderül, hogy mindegyikük éveken át rendszeresen folytatott szakrajz- vagy mintázási stúdiumot, olykor mindkettőt, Forreider József, Tiringer Ferenc és Schima A. Bandi pedig huzamosabb ideig dolgozott Német- 01. Franciaországban. Sok tapasztalat zsákmányával tértek haza, és az ott töltött gyakorlat is segítette őket e magas elismerés elnyerésében. Nem térhettünk ki aranykoszorús mestereink épületekhez fűződő valamenynyi alkotására, mellőztük iparművészeti tárgyaik ismertetését is, pedig e neves