Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Pereházy Károly: Aranykoszorús műlakatos mestereink munkássága

Aranykoszorús mestereink alkotásaiknál mind a lánghegesztést, mind pedig a tűzikovácsolást (tűzihegesztést) egyformán használták. Ez utóbbi technikával készült műveik mutatnak azonban igazi művészi teljesítményt. A régi vasművesek az ötvösség, sőt a szobrászat körébe tartozó munkák sorát is készítették nálunk és külföldön egyaránt, aranykoszorús mestereinktől sem állott távol a fém finom szerszámokkal történő megmunkálása. Régi mestereink sok ilyen jellegű alkotása közül megemlítjük Jungfer Gyulának a Steindl album részére ezüstből kovácsolt díszeit. Az apró szerszámokkal formált veretek is bizonyítják, hogy a kiemelkedő műlakatosok, a szakma művészei képesek voltak ötvös tárgyak készítésére is (9. kép). Az újabbak közül álljon példaként az aranykoszorús mesterré lett Tiringer Ferenc szecessziós ízlésű „Táncosnő" vörösréz reliefje, melyet párizsi tartózkodása alatt domborított. Ez az alkotása is mutatja, hogy a vason úrrá lett, nehéz kalapácsokat forgató kéz az ötvös szerszámokat is milyen hozzáértéssel használja. E művével a klasszikusan értelmezett ötvösművészet határait régen túllépte, és e rézplasztikája inkább a szobrászat műfajába tartozik (10. kép). Az előbbiekben felsorolt alkotások még csekély töredékét sem teszik ki mestereink munkáinak, csupán egy-egy példát ragadtunk ki, a továbbiak felsorolását azonban mellőzzük, és kövessük most már nyomon mestereink életútját, szakmai-művészi fejlődésüket, hiszen még a szűken vett szakmabeliek is keveset tudnak róluk. Méltatlanul felejtettük el kovácsoltvas-művességünknek e nagyszerű mestereit. Aranykoszorús műlakatos mestereink sorát Forreider József nyitotta meg. (9) Az 1925-ös I. Országos Kézművesipari Tárlaton mutatta be szülei komáromi (Komarno) sírjára készített díszes tűzikovácsolású vasrácsot. Forreider József 1870. aug. 23-án született Komáromban. Szülővárosában tanulta a mesterséget. Érzéke a műlakatossághoz hamar kitűnt, mert a tanoncmunka kiállításon két alkalommal is jutalmazták munkáját. Tanoncéveinek kitöltése után mint segéd Jungfer Gyula műhelyében helyezkedett el, ahol a művészi kovácsolás tökéletes elsajátításához további lehetősége nyílt. Ezidőben Jungfer Gyula üzeme volt a műlakatosság művészi központja, a szétsugárzó nagy energiaforrás. (10) Rövidesen előmunkássá lépett elő. Segédévei alatt a technológia szakrajz-tanfolyamát rendszeresen látogatta, és ottani tanára Edvi Illés Aladár ösztönzésére 1895-ben Berlinbe utazott, itt a Schultz és Holdefleis ismert műlakatos cégnél alkalmazták és rövidesen előmunkás lett. Az 1896. évi berlini ipari kiállításra cégének mintadarabjait — a kiállításra került tárgyait — ő készítette. 1899-ben tért haza és Schiller Rezső lakatosmesterrel társulva önállósította magát. A cég 1915-ig Forreider és Schiller néven működött. Első nagyszabású munkája (11. kép) szakmai körökben nagy feltűnést keltett, egyike hazánk legszínvonalasabb szecessziós kapujának. (A második világháborúban megsemmisült.) Forreider József a századforduló utáni évek egyik legjelentősebb műlakatosa volt, magasfokú szakmai képességét a ma is élő kovácsművészek felső fokon emlegetik, méltán lett ő a műlakatosok között az első aranykoszorús mester. Az Iparművészeti aranyérmet (1901) és nagydíjat (1902) kapta. Torinóban ezüstéremmel (1904), St. Louisban aranyéremmel (1904), Milánóban díszoklevéllel tüntették ki. (11) 1940 körül hunyt el. Az 1928. évi Országos Kézművesipari Tárlaton Tiringer Ferenc nyerte el a Kecskeméti Ipartestület részére (Tóth Gyula terve szerint) az első világháborúban elesett és eltűnt ipartestületi tagok bronzból kovácsolt emléktáblájával az aranykoszorút. 1925-ben már ezüstkoszorús mester címet nyert kézikovácsolású,