Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Terplán Zénó: Galamb József (1881–1955) és a Ford T-modell

G A T-modell bolygóműves sebességváltójának főmetszete Heidt könyvéből További előny, hogy a külső fogazatú kerekek gyártása, szerelése is egyszerűbb. Hátrány viszont, hogy ennél az alaptípusnál, bizonyos teljesítményfolyamok esetén a hatásfok lecsökkenhet a normálishoz képest. A szerző által elvégzett részletes hatásfok-vizsgálat szerint azonban, a Galamb-féle bolygóműves sebességváltó csak hátramenetben rossz hatásfokú, ami a rövid kapcsolási idő miatt nem hátrány. Az előremenet hatásfoka viszont csaknem eléri a normálisát, vagyis Galamb József akkori, többvariációs elemzése helyesnek bizonyult. Galamb tehát egy kis térfogatigényű, viszonylag könnyen gyártható, egyszerűen kezelhető, gazdaságos sebességváltót konstruált, amellyel megalapozta a mai korszerű, hidrodinamikus és automatikus sebességváltók alapjait is. A már idézett A. Liebféld a következőket írta a T-modellről

2

: „A kocsi legfontosabb részei — a motor, az alváz, az első és a hátsó tengely — könnyen hozzáférhetőek voltak, és konstrukciójuk is olyan, hogy a használótól nem kívántak speciális ismereteket és hozzáértést. Könnyen maga is rá tudott jönni a dologra, akár javításról, akár pedig alkatrészcseréről volt szó. A konstruktőrök arra is gondoltak, hogy az alkatrészek kicserélése újakra olcsóbb legyen javításuknál. A kocsi — karosszériával együtt — mindössze 530 kg tö-