Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)
TANULMÁNYOK - Károlyi Zsigmond: „Aszályok – és az árvizek szélőségei között ...”
tőkés társadalom megfordíthatatlan és irányíthatatlan gazdasági és műszaki fejlődésének „társadalmi csapdájában" kell keresnünk ... A csupán problémafelvetésnek szánt rövid elemzésem summáját tézisszerűen az alábbiakban lehet összefoglalni: 1. A „rendszeres szabályozások" gazdasági-műszaki szempontból eddig (legjobban) feltárt másfél-két évszázados története korántsem tekinthető azonosnak a „magyar vízimunkálatok" történetével. 2. Vízügyi múltunk valójában az évszázadok homályába vész, de ebben a homályban az eddig feltárt adatok nyomán legalábbis a késői középkor idejéig sikerült fényt deríteni. 3. A 18. sz. eseményeiben nem szabad a reformkori kezdetek egy évszázados meghosszabbítását (előbbre helyezését) látnunk, hanem egy minőségi változást hozó történelmi fordulatot: a) a nagybirtok (majorsági gazdálkodás) ekkor kezdi kiszorítani a feudális kor naturális gazdálkodásának hazai formáját: az „ártéri gazdálkodását"; b) a helyi és népi vízépítési tevékenységet ekkor váltja fel a feudalizmust támogató központi hatalom kezdeményezésére szervezett, mérnöki szintű vízépítési tevékenység. (Lásd a felvilágosodás kori mérnökképzést és az állami műszaki igazgatás kezdeteit.) v 4. A fejlődés során — a piaci árutermelés kibontakozásának általános társadalmi-gazdasági alapjain — a fenti tényezők készítik elő a „rendszeres szabályozások" megkezdését. A változás társadalmi-gazdasági téren: a feudalizmus és a tőkés árutermelés korszakváltásával, ökológiailag a legelő—víz ökoszisztéma és a szárazgazdálkodás ökoszisztéma-váltásával, az agrártörténetben a (rideg-állattartás és növénytermelés (gabonatermelés) korszakváltásával jellemezhető. 5. A korábbi vízügyi-vízépítési tevékenység feltűnő módon a vizek hasznosítására irányult és a sokáig „úttörőnek" tekintett Vedres és Beszédes valójában e régi eredmények őrzői voltak. A feladathoz méltó programot: Széchenyi széleslátókörű programját azonban sem a kortársak, sem az utókor sokáig nem voltak képesek teljesen megérteni, ill. megvalósítani. 6. Az ártéri gazdálkodásra és a vázolt ökoszisztéma-váltásra vonatkozó új adatok vízügyi, agrártörténeti sőt általános gazdaságtörténeti múltunk megismerésében lényeges előbbrelépés, sőt fordulat lehetőségét biztosítják, e lehetőségek hasznosításához azonban a francia Annales-kör komplex gazdaság-, termelés- és technikatörténeti stb. módszereinek alkalmazására lenne szükség. További előrelépés lehetőségeit pedig a korszerű „rendszerszemlélet érvényesítésében ,és a hazai ökológiai kutatások eredményeinek hasznosításában kell keresnünk. 7. Bár vízügyi múltunk eddigi feltáróinak figyelme elsősorban az utóbbi 150—200 év „rendszeres szabályozásaira" korlátozódott, s ebben a szakágazati tevékenység mérnöki-műszaki oldalának kibontakozását a számszerű adatokkal követhető fejlődését igen részletesen feltárták — e korszak feltárása sem tekinthető lezártnak. (Főleg azért, mert a múlt eseményeinek és eredményeinek rekonstruálása ritkán épült konkrét történeti kutatásokra és elemzésekre, hanem gyakrabban beérték a hivatalos-kincstári jelentésekkel...) 8. Üj felismeréseket és eredményeket az említett korra vonatkozóan is elsősorban szemléletünk korszerűsítésétől, új szempontok és módszerek érvényesítésétől várhatunk...