Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Vajda Pál: Ungarische Bahnbrecher der Phototechnik, der Photooptik und der Photochemie

aknás tükörreflexes kameráké: pontosan a beállított kép látható a keresőben, a felvett kép méretében és élességével. Érdekes véletlen, hogy ugyancsak a képbeállítás és a kereső megoldás terén hozott újdonságot, kereken hatvan évvel később egy másik magyar találmány, a Duflex-kamera. Dulovits Jenő tanár-fotoművész 1943-as szabadalma alapján hozta forgalomba 1947-ben a budapesti Gamma Optikai Művek. A „Duflex" volt a világ első egylencsés egyaknás, pentaprizmás, szemmagasságból betekinthető, tükörreflexes, beugró fényrekeszes, oldalhelyes és természetes állású képet mutató normálfilmes fényképezőgépe. A megvilágítási idő önműködő szabályozásával már századunk elején is többen foglalkoztak, de kevés eredményt értek el. Minél fényerősebbek lettek a lencsék és minél nagyobb lett a negatív anyagok (lemez, film) fényérzékenysége, annál nagyobb problémát jelentett a helyes expozíciós idő megválasztása. E tényezők helyes megválasztásának automatizálását hosszú ideig nem sikerült megoldani. Riszdorfer Ödön 1938-ban feltalálta az automatikus fényrekesszel vezérelt megvilágítási idő szabályozást. Alaptalálmányát a negyvenes évek elejéig közel 120 újabb szabadalommal védte meg. Ebben az időben az összes jelentős gyárak (Kodak, Agfa, Eumig stb.) megvásárolták Riszdorfer szabadalmait. A második világháború után pedig meg is kezdték az újrendszerű fényképezőgépek gyártását. (Elsőként az amerikai Kodak és az osztrák Eumig.) Az európai kutatóktól függetlenül dolgozott az amerikai Eastman Kodak Companynál Mihályi József, aki egy sor jól használható fényképezőgép kidolgozásában vett részt. 1933-ban kapcsolódott be a Bántam Special (1932—36) fejlesztésébe. Az ő ötlete volt az úgynevezett Bántam méret, amely 35 mm-es filmre 12 darab 28X40 mm-es felvételt készít. Mihályi további konstrukciója a' Kodak Medalist (1938) és a Kodak Ektra, korának legsokoldalúbb fényképezőgépe (1936—1941). Az 1939-es New York-i világkiállításon volt először látható a Riszdorfer Ödön szabadalmainak felhasználásával készült, Mihályi József több találmányát hasznosító, a fényképezőgép-gyártás történetében az első automata fényképezőgép, a Super Kodak Six 20. A fényképezőgépek mechanizmusának fejlesztése mellett nem hanyagolható el a filmtechnika sem. Ezen a téren kétségtelenül az egyik legjelentősebb — bár látszólag egyszerű — gondolat a filmhívás „Correx" módszere, amelyet Uher Ödön valósított meg. Amióta Daguerre feltalálta a fényképezést (egy felvétellel egy fénykép), Talbot pedig a negatív-pozitív eljárást, a tudósok eredménytelenül kísérleteztek a közvetlen pozitív kép készítéssel. Ezt oldotta meg Rott Andor, amikor 1939ben szabadalmaztatta a DTR (Diffusion Transfer Reversal) eljárást. Ez tette lehetővé, hogy egy felvétellel közvetlen pozitív kép készíthető. Rott Andor találmányát a belga Gevaert cég hasznosította. A legújabb Polaroid és Kodak egyperces fényképezőgépek is ezt az eljárást fejlesztették tovább, egy felvétellel elkészítve a pozitív fényképet (legújabban színest is). Bár nem választható el a fototechnológiától, mégis érdemes külön megemlékezni a fotokémia úttörőiről. A fényérzékeny anyagok és azok hordozói már a fényképezés hőskorában is vissza-visszatérő problémát jelentettek a vegyészek számára. Ezek a problémák megsokszorozódtak a nagyipari fotoanyaggyártás fellendülésével és az igények növekedésével. E téren jelentős szerepe volt Schuller Aladárnak. Legfontosabb munkája a fényérzékeny réteget hordozó filmszalag öntési technikájának továbbfejlesztése volt. Tökéletesítette a filmöntő gépeket, majd új eljárást dolgozott ki a filmcsík megszilárdulása után, a felhasznált nitrocellulóz oldószer 99 százalékának visszanyerésére. Schuller nevéhez fűződik továbbá az éghetetlen biztonsági triacetátfilm kidolgozása 1937-ben. A színes fényképezés jelentős úttörője volt Gáspár Béla. A „Gasparcolor" eljárás lehetővé tette a nagyérzékenységű színes filmek elhalványulásának kiküszöbölését. A fényképezés alkalmazásának egyik jelentős területe a nyomdatechnika és a képreprodukálás. A képsokszorosítás egyik érdekes elgondolása Spitzer Emánweltől ered. A „raszter nélküli, árnyalatos klisékészítésre" 1905-ben kapott szabadalmat. E találmány — a Spitzertypia — által először sikerült közvetlenül az árnyalatos negatív másolásával és maratással, nyomtatásra alkalmas klisét készíteni. A már említett Uher Ödön volt a feltalálója az első, gyárilag megépített, mai értelemben vett nyomdai fényszedőgépnek. Uher Ödön „Uhertype" elnevezésű gépét 1929—1933 között gyártotta az augsburgi MAN gyár, forgalomba azonban nem került. Uher Ödön találmánya forradalmi utat járt a szedés történetében, nem utánzott korábbi eljárásokat és szerkezeteket, nem másolta sem a kéziszedést, sem a szedőgép mechanizmusát.