Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Vajda Pál: Ungarische Bahnbrecher der Phototechnik, der Photooptik und der Photochemie

«

4 USA Pat. 3,598.585/1971. USA Pat. 3,598.586/1971. USA Pat. 3,698.902/1972. 85 Eder J. M.: Ausf. Handb. der Photographie 1893. II. 1. Seress op. cit p. 409. 80 Emanuel Spitzer + (= Photographische Korrespondenz 1919. Nr. 708. pp. 284—285.) Schulze-Manitius H.: Emanuel Spitzer (= Bild und Ton 7. 1954. p. 316.) Vajda P.: Hungarian Pioneers of Printing Art, Budapest 1972. pp. 78—83. 87 DRP 161.911/1901. 88 Defregger G.

: Die Spitzertypie, ein neues photomechanisches Reproduktionsverfahren (= Photographische Korrespondenz Nr. 541. 1905. pp. 473—476.) Defregger R.: Die Spitzertypie. Ein neues Halbtonverfahren für Buchdruck (= Klimsch's Jahrbuch der Photographie, Halle/S. 1922. Vol. IV. pp. 63—66.) Eder J. M.

: History of Photography, New York 1945. pp. 637—638. 8J Edmond Uher 75 Jahre (= Handelsblatt, Düsseldorf 30. VIII. 1967.) Vajda P.: Hungarian Pioneers of Printing art, Budapest 1972. pp. 37—49. 90 Albert K.: Zum Problem der photomechanischen Setztechnik, Die Uhertype-Lichtsetzmaschine (= Deutscher Drucker, Berlin 3. Dez. 1930. pp. 145—154.) Bretag W.: Edmond Uher's Erfindung (= Linotype Post Sep. 1955. pp. 14—18.) Moll H.

: Das Setzmaschinenbuch, Stuttgart 1960. pp. 224—225. Nyomdaipari Enciklopédia, Budapest 1979. pp. 151—152. (Polygraphische Enzyklopedie) VAJDA PÁL: A FOTOTECHNIKA, A FOTOOPTIKA ÉS A FOTOVEGYÉSZET MAGYAR ŰTTÖRÖI Kevés találmány vált széles körben olyan népszerűvé, mint a fényképezés. Niépce és Daguerre, de főként Fox Talbot alapvető találmányainak bejelentését követően szinte hónapok alatt Európa, majd az Űj Világnak szinte minden országában többkevesebb kísérletező, feltaláló, természettudós, művész és természetesen „hivatásos fotográfus" kezdett foglalkozni a fényképezéssel. Eleinte elsősorban a tudományok hivatásos művelői és kedvelői próbálkoztak meg az újdonsággal, és ez érthető is. A kezdeti időkben a fényképlemez elkészítésétől az előhívásig minden művelet a fotográfusra hárult. Érthető, hogy így elsősorban a kémiában és a fizikában járatos emberek foglalkozhattak sikerrel a fényképezéssel. Nem kis mértékben ennek köszönhető az is, hogy a fényképezés eszközei és módszerei rohamos fejlődésnek indultak: hiszen a fotográfia művelői, szakértelmük révén maguk is hozzájárulhattak az eszközök és eljárások javításához. A fényképezés és az ezzel kapcsolatos műveletek sokrétű, a technika és a tudomány számos ágát érintő eljárások. Az egyes területek pedig kölcsönösen hatnak egymásra, a fotooptika tökéletesítése a fényérzékeny anyagok minőségének fejlődését befolyásolta, és viszont; a fotokémiai ismeretek a fotótechnikára is hatással voltak. A következőkben ilyen tárgykörök szerint csoportosítva ismertetjük a jelentősebb magyar alkotókat. A fényképezés jelentős úttörője volt a múlt században Petzval József mérnök és matematikus. 1840-ben szerkesztette meg a világon az első fényerős objektívet, amelynek viszonylagos nyílása f: 3,6 körüli érték volt. Találmánya tisztán matematikai számítások alapján jött létre és ezzel indult el a fényképezőlencsék fejlődése és felvirágzása. Már a fényképezés kezdete óta sokan kísérleteztek lágyrajzú fénykép előállításával. Készültek lágyrajzú lencsék, előtétlencsék és az objektív elé helyezett gazé vagy selyemszövet. Ilyen előtétek voltak a Kodak Pictorial, a Lifa rács, a Goerz-Mollar- és a Kelpar-előtét. Mindezeket jelentősen felülmúlja Tóth Miklós találmánya, a Duto előtétlencse (soft filter), amely bármely élesrajzú objektívet lágyrajzúvá alakít, miközben mélységi élességét nagymértékben növeli. A múlt század végén már sokféle fényképezőgép volt használatban: műtermi és szabadtéri felvételekre, fotóművészek, műszaki fényképészek és műkedvelők számára, nagy súlyú kamerák és hordozható gépek egyaránt forgalomban voltak. Meglepő módon azonban nagy problémát jelentett a kívánt tárgy beállítása és élesre állítása. Ez vezette Gothard Jenő csillagászt és fényképészt (asztrofotografia) egy saját tervezésű fényképezőgép készítésére. Gothard „fotopuskája" kétaknás-kereső rendszerű fényképezőgép volt. A beállítás és exponálás szemmagasságból egyidőben történt. Gothard kamerája „automatikus" volt, amennyiben 12 lemezt lehetett vele exponálni, sötétkamra igénybevétele nélkül. Legnagyobb előnye azonban az volt, ami ma is a két-