Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KÖNYVISMERTETÉS - Csáky Ida: R. Broby–Johansen: Északi sziklarajzok

történetével. Pedig a só már a történelem előtti korokban is fontos kereskedelmi cikk, mondhatnánk „valuta" volt, a történelmi középkor és újkor idején pedig nemcsak az uralkodók, főurak egyik legjelentősebb bevételi forrásának számított a sókereskedelem, hanem forrongásoknak, parasztmegmozdulásoknak is állandó közvetlen indítékává is vált. Róbert P. Multhauf könyve részben ezt a hiányt pótolja, bár tulajdonképpen a sótermelésnek csak egyik ágával, a tengervízből való sópárlással, ill. a sósvizekből történő sófőzéssel foglalkozik. A könyv feladata kettős: egyrészt bemutatja a sótermelés és kereskedelem társadalmi hátterét és kihatásait, másrészt a soparlas és -főzés technikájának, gépeinek fejlődését is felvázolja. Széles látókörrel mutatja be azt a szerepet, amit a só kereskedelme Közép-Európa történelmében játszott. Ilyen vonatkozásban — bár nálunk a sófőzés sohasem volt számottevő ipar — magyar vonatkozásban is tartalmaz érdekes, fontos adatokat. A könyv második részében már a sónak mint kémiai alapanyagnak szerepével is megismerkedhetünk. Központi jelentősége van a sóoldatnak az elektrokémiában. Általában erre a második részre helyezi a szerző a hangsúlyt, így háttérként felvázolja a kémia fejlődését a XVIII—XIX. században. Végül érdekes táblázatok sora zárja le a hasznos könyvet. Vajda Pál R. BROBY—JOHANSEN: ÉSZAKI SZIKLARAJZOK (Fordította: G. Beke Margit). Budapest,1979. ősök élete, viking kalandozások, betolakodók és letelepedők. Az ember sóvárgása hatalom után, a természet hatalma az ember felett. Csupa érdekes, mindannyiunkat izgató kérdés. Kik voltak az elődeink és hogyan éltek? Mit csináltak, mit tudtak tenni a mai Skandináv államok hajdani lakosai fennmaradásuk érdekében? Ezekre a kérdésekre ad válaszokat R. Broby—Johansen könnyed stílusban megírt sziklarajz-kalauza. A szerző a könyv előszavában megvallja, hogy nem tanulmányt vagy szakkönyvet akart írni, hanem olyan könyvet, amely a főképp a képekkel akarja a letűnt korokat reprezentálni. Ezért szövegeit képmagyarázatoknak szánta, se többnek se kevesebbnek. A magyarázatok mégsem maradhattak meg egészen képkiegészítőnek. Ehhez túl sok a ha, túl sok a hipotetikus elképzelés egyes sziklarajzok jelentéstartalmával kapcsolatban. Bár számunkra mindenképp érdekes az északi mondavilág megismerése után kézbevenni az ugyanazon korokat megidéző könyvet, a szerző egyes állításai meghökkentenek. , Olykor, bár a történeti átfedések mindenütt gyakoriak, más művek felfogása is visszacseng egy-egy elméletében. Ugyanakkor az idegen elképzeléseket sem vállalja teljes mértékben. Majd minden második mondat végén szerepel a feltételezést is megkérdőjelező vagy szócska. S utána még két-három elképzeléssel is megismertet bennünket. Mindezzel együtt nem zavaró a sok feltételes mód. Inkább könnyíti a sokak számára valószínűleg teljesen új információs anyag befogadását. Látszólagos egyszerűsége abban áll, hogy lehetőleg kerüli a szakkifejezések alkalmazását, s ezáltal a régészetben, kultúrtöténetben járatlanabb olvasók számára is élvezhető. Elbeszélő stílusával mintegy a helyszínen vezet végig, fölcsigázza az érdeklődést és újabb északi tárgyú olvasmányokhoz vezet el.