Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Bartha Lajos: Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon

S itt szólni kell G. Beke Margit fordítói munkásságáról is. Neki, elhivatottságának köszönhetjük, hogy élvezetes formában juthatunk hozzá Európa északi részének mondavilágához, őstörténetéhez. Szorgalmára és gondos munkájára annál is inkább szükség van, mert egyelőre Skandináviáról bár országunkkal azonos földrészen helyezkedik el, viszonylag keveset tudunk. Visszatérve a könyv fotóanyagára. Csak sajnálhatjuk, hogy a ritka gazdag illusztrációs anyag fekete-fehérben látható csupán. Hiszen ha a szerző felfogásában nézegetjük a képeket, s valóban minden kis vonalnak nagy jelentőséget tulajdonítunk, egyes, épebben maradt anyagok színezése sem lehet mellékes. Különösen érvényes ez a kereszténység felvétele körüli időszakra. A sziklába vésett rénszarvastól a rúnákig vezető könyv mind a 368 oldala érdekes a régészetet kedvelők és az alkalmi érdeklődők számára egyaránt. A magam részéről szakmai alaposságának kérdését mellőzve is a jól eltalált hangvételű, vérbeli ismeretterjesztő anyagok egyikének tartom. Csáky Ida KOSÁRY DOMOKOS: MŰVELŐDÉS A XVIII. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON. Budapest, 1980. Régóta hiányolt művet adott az Akiadémiai Kiadó a tudomány- és a technikatörténet kutatói, de általánosságban a művelődéstörténet iránt érdeklődők kezébe, Kosáry Domokos könyvének megjelentetésével. Azt is előrebocsáthatjuk, hogy aki kézbe veszi ezt a munkát, semmi esetre sem csalódik. Rendkívül sokrétű, színes és szemléletében friss könyv kerekedett abból a tiszteletreméltóan nagy anyaggyűjtésből, amely ennek a műnek alapját alkotja. A nagy forrásanyag mellett azonban Kosáry könyvének legnagyobb érdeme, hogy megkísérli újra értékelni és egységes szemléletbe illeszteni a magyarországi barokk és a felvilágosodás korának eredményeit. A szerző az 1711—1790 közti időszakra korlátozza ugyan vizsgálódásának körét, de természetesen nem nélkülözheti az előzményekre történő utalásokat. Ezt az időszakot két részre osztja: „A késő barokk változatai" c. főfejezet (24— 249. old.) nagyjából az 1770-es évekkel zárul, míg a második rész, „A felvilágosodás változatai" címen (250—711. old.) a következő rövid, de eseményekben zsúfolt időszakot öleli fel. Mindkét rész szigorúan megtervezett felépítésű, ami az áttekintést és esetenként az összehasonlítást rendkívül megkönnyíti. Mindkét főfejezet a következő képpen tagozódik: 1. Az európai irányzatok és a társadalmi háttér rövid bemutatása; 2. „A művelődés szektorai" című rész a „Vallás és egyház", az „Oktatás és iskolák", a könyvkiadásról és könyvtárügyről, a „Tudomány"-ról, a „Szépirodalomról", a „Zene és ének"-ről, valamint a „Képzőművészet"-ről szóló részeket öleli fel. A fejezetek terjedelme általában arányosnak mondható — ahol nem az, ott elsősorban a források hiányoznak —, a tárgyalásmód többnyire tárgyilagos. A szerző arra törekszik, hogy a régebbi értékelések gyakran torzító képétől megszabadulva az eseményeket és személyeket valóban „helyükre tegye". Magának a könyvnek célkitűzését így foglalja össze a „Bevezetés"-ben (11. old.): témájának feldolgozásán túl módszertani kísérletnek is szántuk annak bemutatására, hogy a hazai művelődéstörténet egy adott szakaszát (...) mint lehet olyan rendszerbe összefoglalni, amely a jelenségek belső összefüggéseinek lehetőleg megfelel..."