Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KÖNYVISMERTETÉS - Károlyi Zsigmond: Erdős Ferenc: A társadalom hatása a felszíndomborzatra, a vizekre és a klímára a Mecsek tágabb térségében

előrevetette az árnyékát: a források és vízfolyások elapadásával először a pécsi római település (Sophiane) kialakulásának idején találkozunk. (Noha a 19/20. századi kapitalista gazdasági-műszaki fejlődés hatására, csak napjainkban vált e probléma a terület fejlődését egzisztenciálisan érintő kérdéssé ...) A terület vízügyi-vízgazdálkodási múltját bemutató kép teljességéhez azonban egy másik — és jellegzetesen helyi — fejlődési vonal pontos feltárása is hozzá tartozik: éspedig a mezőgazdasági vízhasznosítás és ezen belül is a vízimalmok története. E tekintetben területünkön merült fel a legélesebben az ezzel kapcsolatos érdekellentétek problémája és itt vált talán a legfeltűnőbbé a mezőgazdasági területek kiterjesztésének (ti. az erdőirtásoknak!) megálljt parancsoló hidrológiai változások hatása: az állandó vízhozamú források és vízfolyások elapadása ... A malmok históriája Az erdőirtások Beszédes által tömören összefoglalt hatása különösen sok nehézséget okozott a terület malmainak fenntartásában. Az állandó vízhozamok csökkenésének közvetlen hatása éppen olyan nehézségek forrása lett, mint a torrenssé vált vízfolyások medrének a fenntartása. Ez ellen egyfelől tározó malomgátak építésével, másfelől külön malomcsatornákkal védekeztek. Ennek dacára az ember és természet összhangjának fenntartása egyre bizonytalanabbá: a régi malmok és tógazdaságok üzemeltetése pedig egyre munkaigényesebb és költségesebb feladattá vált. Egyre több malombirtokos, ill. molnár volt kénytelen malmát feladni. Az új helyzet új formában vetette fel a vízjog és a vízügyi igazgatás régi problémáit, hogy t.i. „a malmok ne okozzanak károkat a szomszéd birtokosoknak" .. . Amíg azonban a feudális szokásjog alapjain kialakult magyar vízügyi igazgatás általában biztosítani tudta ezt — az osztrák igazgatás, ill. annak 18. sz.-i abszolutista formája — önkényes beavatkozásaival többet ártott, mint használt a vízhasználatok fejlődésének. A víziutak fejlesztése (t.i. a kamarai hajózás jövedelmének növelése) érdekében a 18. sz. derekán a „haladás" jelszavává vált a „magyar módra" épült gátasmalmok elrontásának követelése s ezt Mária Terézia 1751. évi rendekezése a hegy- és dombvidéki területek malomgátjaira és víztározóira is kiterjesztette: előírva a patakmalmoknak külön malomcsatornákra való áthelyezését. Ez az önkényes hatósági beavatkozás számos újabb malom feladására vezetett: áldozatául estek mindazok, amelyek nem tudtak a malomcsatornák építésének és üzemeltetésének egyre költségesebbé váló feladatával megbirkózni. E rendelkezések végrehajtása kampányszerűen történt: első szakasza a 18. sz. 70-es éveire, a másik a 19. sz. 20-as, 30-as éveire esett. Volt olyan csatorna is (a legnagyobb) amelynek megvalósítása az egyik szakasztól a másikig húzódott: a Sárvízi Nádor-malomcsatornáé, amelyet még Bőhm (Cseh) Ferenc tervezett, de amelyet csak Beszédes fejezett be 1825-ben. (Ismeretes az is, hogy Beszédes működésének zömét az ún. „külön csatornára" épült malmok üzembeállítása jelentette: ezzel indult kezdetben igen sikeres és eredményes magánmérnöki pályája ...) Az Erdősi által feltárt hidrológiai változások, ill. adatok teszik számunkra lehetővé, hogy a vízimalmok eddig homályban maradt históriájára fényt derítsünk: felvirágzásuk, majd gyors hanyatlásuk folyamatát megértsük. A műszakilag nem indokolt, de hatalmi szóval elrendelt „műszaki fejlesztés" feladatával