Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KÖNYVISMERTETÉS - Károlyi Zsigmond: Erdős Ferenc: A társadalom hatása a felszíndomborzatra, a vizekre és a klímára a Mecsek tágabb térségében

színterére lépett". Olyan döntő lépés ez, amely előbb-utóbb lehetetlenné teszi minden későbbi gazdasági-műszaki történeti kutatás és elemzés számára az igények lejjebb szállítását. A történeti forrásokból meríthető információs adatok sajátossága és szóródása (hézagossága és véletlenszerű felbukkanása stb.) miatt (gyakran még a fejlődés legújabb mérföldkövei is nehezen határozhatók meg, hát még a régebbi időszakok lényeges eseményei és eredményei!) — a vizsgált tájegység társadalmigazdasági-műszaki alakulásának folyamatában is meglehetősen nehéz a lényegesebb és fontosabb történések szerepét megrajzolni és különösen nehéz rögzíteni, hogy a mikrohatások mennyiségi halmozódása mikor válik minőségi változást hozó táj alakító tényezővé ... Ezért az egész folyamat hatásmechanizmusának felvázolása is feltétlenül több kiindulópont és görbe felvételét (meghatározását) kívánja. És e rész-hipotézisek (megközelítések) is csak ismételt és kölcsönös ellenőrzések, helyesbítések után válthatnak elfogadható és használható „függvénnyé". Az erdőirtásokról és hatásukról Területünk esetében e folyamat felvázolását a lakóhelyként való kiválasztással és a gazdasági birtokbavétellel, vagyis az erdőirtással kell kezdenünk, amely mindennemű megtelepedés és gazdasági hasznosítás feltétele volt és amely egy 150 év előtti szemtanú vallomása — és szakértő véleménye — szerint is a legszembetűnőbb hatásokat és változásokat okozta a táj életében: „Rémítő mély vízmosások szomorítják az értelmes utazót országszerte hegyes és dombos vidékén hazánknak .. .az elenyészett erdők helyén ... a somogyi Zselicben. Pécsvárad dombos vidékén és másutt... hol földmurva legközelebb a patakokba, ezekből nagyobb vízesetők erejével a kevés esetű befogadó anya-folyamokba sodortatik, hol vízágyfenék emelésére meghever, az erdőirtásokért bűnhesztésünkre..." írta 1839-ben Beszédes József, aki e területen kezdte nagyhatású pályafutását. Könnyen belátható, hogy a fejlődési folyamat belső logikája — legalábbis ezen a vonalon — egyértelműen követhető, de a felrajzolt kép meggyőző ereje mégis az adatok bőségén vagy hiányosságán múlik: a hegyoldalak lemeztelenítését törvényszerűen követte a felületi erózió megjelenése és a medrek elfajulása, sőt az állandó források eltűnése, a vízhozamok csökkenése... És azt is tudjuk, hogy e felismeréstől kezdve a fentírt jelenségek elleni küzdelem vált Beszédes és kortársai (majd az 1879-ben szervezett Kultúrmérnökség) egyik legfontosabb feladatává. (Hogy e folyamat csak hézagosan rekonstruálható, annak oka saját mulasztásunk. Beszédes hiába figyelmeztetett e problémára: történeti-levéltári kutatásunk (talán az egyetlen Tagányi Károly kivételével) még a probléma létezéséről sem vett tudomást, nemhogy feltárására vállalkozott volna ... A hidrológiai változásokról Nem kevésbé problematikus a terület ,,vízellátás"-történetének egy másik fejlődésvonala sem: annak a függvénygörbének a bemutatása, ül. „inflexiós pontjának" a meghatározása, hogy ti. a kezdetben pozitíven ható, „kedvező telepítő tényezőként" érvényesülő „jó vízellátottság" hogyan és mikor vált — éppen a települések (ill. vízhasználatuk) növekedésének hatására, a további fejlődést gátló negatív tényezővé? Röviden: mikor merült ki e vízkészlet? Bizonyára sokak számára meglepő az a korai adat, amely szerint e probléma már a rómaiak idejében