Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)
TANULMÁNYOK - Visy Zsolt: Róma gyorsmérleg a szentesi múzeumban
JEGYZETEK 1. CIL XIII 10031; Wosinsky M.: Tolna vármegye az őskortól a honfoglalásig. 11(1896) CLXVII. tábla: A. Radnóti: Waagen und Gewichte, in: Intercisa II. Arch. Hung. 36 (1957)229, XLV. tábla 14,15,17; H.Biévelet et R. Jolin: L'exploration archeologique de Bavai. Latomus 13(1954) 417 skk.; H. U. Nuber: Zwei römische Schnellwaagen aus Eining, Ldkr.Kelheim und Arxtham, Gem.Höslwang, Ldkr. Rosenheim. Bayerische Vorgeschichtsblätter 32(1967) 29 skk.; Fr. Fremersdorf: Inschriften auf römischem Kleingerät aus Köln. BRGK 27(1937)41; G. Behrens: Merowingische Gewichte und Waagen. Mainzer Zeitschrift 34(1939)17 skk. 2. Működési elvüket O. Paret: Von römischen Schnellwaagen und Gewichten. Saalburg Jb.9(1939)73 skk. dolgozta ki ma is alapvetőnek számító tanulmányában. A hazai szakirodalomból két művet említhetünk meg, amelyet haszonnal lehet forgatni: Finály H.: Az ókori súlyokról és mértékekről. Budapest, 1883; valamint Soproni S.: Római-kori ólomsúlyok a szekszárdi múzeumban. Num. Közi. 64—65(1966)15 skk. 3. Némileg zavaróan hat, hogy O. Paret a mérleg önsúlyát csak az erőkar oldalán veszi figyelembe, a teherkar oldalán csak a teherlánc súlyával számol. Mivel ezek a tagok a számítások során kiesnek, módszere nem vezetett helytelen eredményre. A téves kiindulásra azonban föl kell hívnunk a- figyelmet, mivel, mint látni fogjuk, bizonyos esetben ezekre az adatokra is szükség van, akkor pedig O. Paret képlete téves eredményre vezetne. 4. E helyen is megköszönöm Visy Gábornak, hogy a számítások kidolgozásában tanácsaival segítségemre volt. 5. O. Paret szerint (i.m.76) az I. skála adja a legmegbízhatóbb eredményt. 6. O. Paret i. m. 77. fölvet ugyan egy megoldási lehetőséget, módszere azonban, ha nem is téves, helytelen. Ügy véli ugyanis, hogy a mester a teher- és erőkar, valamint az óhajtott maximális terhelés értékéből következtetett a mozgósúly nagyságára, és nem veszi észre, hogy ez sokkal egyszerűbben, és ami lényeges, pontosabban is kiszámítható a teherkarok és a hozzájuk tartozó osztásközök arányából. 7. Éppen ezért helytelen O. Paret véleménye (i. m. 75), miszerint a mozgósúly elvesztése esetén csak kísérleti úton lehetett azt pótolni. Egy hozzáértő mester teljes pontossággal tudott önteni a mérleghez új mozgósúlyt a teherkarok és osztásközök, valat mint a mérleg alapegységének ismeretében (P = :——). Az sem okozott gondot, ha S2—S( a teherlánc veszett el vagy cserélték ki valamilyen oknál fogva tányérra, amint azt az arxtheimi mérleg esete igazolja (H. U. Nuber, i. m. 38.). A tányér aljára öntött ólomnehezék pótolta ugyanis a teherlánchoz képest hiányzó súlyt. Nem szükséges tehát arra gondolnunk, amit H. U. Nuber vet föl, igaz, kétkedve, hogy az egyes mérőállásokhoz más-más nehezéket alkalmaztak ennél a mérlegnél ellensúlyként. Téves eredménye hibás számításból fakad, ahol is egyensúly-helyzetet föltételezve állított föl képleteket, de kifelejtette belőlük a mérleg önsúlyára vonatkozó adatokat. Ezzel szemben kimutattuk, hogy a mérleg önsúlya, beleértve bármilyen járulékos kiegyenlítő súlyt, csak és kizárólag a 0-pont helyét határozza meg. 8. Az ehningeni mérleg (O. Paret, i. m. 77.) esetében ez mintegy 13%, az arxthami mérleg (H. U. Nuber, i. m. 35 skk.) esetében mintegy 3%. ZS. VISY: ROMAN BALANCE IN THE SZENTES MUSEUM There is a Roman bronze balance in the Koszta József Museum, Szentes, found in a Pannonian town, maybe in Brigetio or Aquincum at the beginning of our century. It is incomplete: some little hooks and the moving weight are missing from it. The balance had three scales measuring between 0—5; 5—18 and 15—55 pounds. The moving weight can be reconstructed with the next equation : p _ t(G'-G) S 2 —Si where t is the length of the arm of the load, G'—G is 1 pound and s 2 —Si is the length between two marks on the beam representing 1 pound. P is — calculated on every scale — 1,78 Roman pounds = 583 g. The scales are not exactly marked; the avarage tolerance of the balance is given by the next equation :
