Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)
TANULMÁNYOK - Visy Zsolt: Róma gyorsmérleg a szentesi múzeumban
skálán még egy érték kifért volna az elején és a végén, de nem volt rájuk szükség). Az arányok helyes megválasztása ugyanakkor azt eredményezte, hogy a mérleg rúdjának hasznos hosszára elegendő volt 7 unciát számolni: 5 az erőkar és 2 a teherkar számára, így a mérleg mérési tartománya az éppen szükséges ismétlődésekkel lett folyamatos 0-tól 55 fontig. Az a tény, hogy minden teherkar csaknem kétszerese a hozzá tartozó átlagos osztásköznek, azt jelenti, hogy a mozgósúly közelítő értéke 2 font, mivel 2 uncia 1 font P= — = 2 font. 1 uncia Láthattuk viszont, hogy a mozgósúly nem érte el a 2 fontnyi értéket, lévén csak 1,78 font. A különbséget az okozza, hogy az osztásközök kétszeresénél valamivel kisebb a hozzájuk tartozó teherkar. Az előzetes számítások tehát lehetővé tették, hogy a mester ezek alapján elkészítse a mérleg testét, kiöntse a mozgósúlyt. Egyedül a skálák kezdő pontjait (0, 5, 15 font) kellett tapasztalati úton megkeresnie a mozgósúly segítségével, mivel ezek helyét már a mérleg önsúlya, pontosabban az egyes fölfüggesztéseknek megfelelő súlyarányok határozták meg. Mindenesetre a teherláncot úgy méretezte, hogy az az I. állásban lehúzza a mérleget, de csak olyan mértékben, hogy az ezután föltett mozgósúly úgy hozza létre az egyensúlyt, hogy helye (=0 pont) minél közelebb essék a felfüggesztési ponthoz. Azt azonban már nem tudhatjuk, hogy a kezdőpontok bejelölése után a többi osztást az előre kiszámított távolságok alapján egyszerűen kimérte és beütötte, vagy pedig ezeket is kísérleti úton határozta meg. Az alosztásoknál észlelhető eltérések mindenesetre arra utalnak, hogy ezek pontos jelzésére már kevesebb gondot fordított. 7 Sajnos előfordul, hogy a skálák osztásai és jegyei alapján nem dönthető el, hogy mi volt a mérleg alapegysége. Ezt is ki lehet számítani, de a számítás elvégzésére csak akkor van mód, ha a mérleg ép vagy rekonstruálható, mivel szükség van a mérleg önsúlyának adataira is. A számítás alapja fenti meggondolásunk: adott mozgósúly esetén a 0-pont helyét a mérleg saját súlyviszonyai határozzák meg. Ennek azonban a fordítottja is igaz: a fölfüggesztési pont és a 0-pont közötti távolság (=x), valamint a mérleg saját súlyviszonyainak ismeretében meghatározható grammokban a mozgósúly értéke, aminek alapján már könnyen eldönthető, hogy mi volt a mérleg osztásainak alapegysége. A mérleg terhelés nélküli egyensúlyi állapotát a következő képlet fejezi ki: Px+mili=m2l2, amiből m 2 l2—mili P= x Több esetben került már elő teljesen ép gyorsmérleg. Föltűnő, hogy ezek mozgósúlyai általában kevesebbet nyomnak, mint amennyit a mérleg teherkarosztásköz arányából ki lehet számítanj. Ennek természetesen több oka lehet: eredeti pontatlanság, oxidációs veszteség, kopás. Föl kell azonban vetni ezek mellett a szándékos pontatlanság esetét is, aminek révén a kereskedő jogtalan nyereségre törekedett. Könnyű belátni ugyanis, hogy a mozgósúly értékének kisebb-nagyobb mértékű csökkentésével jelentős haszonra tehetett szert. Az ilyenfajta manipulálásra azért nyílt viszonylag könnyen lehetőség, mivel ennek a fajta mérlegnek
