Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Visy Zsolt: Róma gyorsmérleg a szentesi múzeumban

teher súlya (a mérleg osztásainak megfelelő súly)=G teherkar=t erőkar=s Tegyük föl, hogy a mérleget bizonyos terhelés esetén a mozgósúllyal (P) egyensúlyba hoztuk. Az egyensúlyi állapot létrejöttében természetesen a mérleg két oldalra eső saját súlya is szerepet játszott (mi, ma), amelyek eredője (súlypontja) h, illetve h távolságra van a felfüggesztési ponttól. Mivel a mérleg egyensúlyban van, a két oldalon ható erők egymással egyenlőek. Vagyis mili-r-Psi=m

2

l2+Gt. Most tegyük föl, hogy egy másik helyzetben, nagyobb terheléssel is létrehoztuk az egyensúlyi állapotot: mili-r-Ps2=m

2

l2+G

,

t. Most vonjuk ki egymásból a két egyenletet: Ps

2

—Ps!=G't—Gt. Látható, hogy a művelet eredményeként kiestek a mérleg önsúlyára vonatkozó tagok. A mozgósúly kifejezése immár egyszerű: P(S2—si)=t(G'—G) t(G'—G) P= S2—Sl Vagyis a mozgósúly értékét megkapjuk, ha a teherkar és a súlykülönbség szorzatát elosztjuk a mozgósúly két helyzetének távolságkülönbségével.

4 Amennyiben egységnyi súly- és távolságegységekkel dolgozunk, abban az esetben a mozgósúly értékét a teherkar és az 1 egységre vonatkozó átlagos osztásköz hányadosa adja meg. Az I—III. skálák néhány esetét behelyettesítve a következő eredményt kapjuk: t S2 Sl (átlagos) P I. 47 mm 26,6 mm 1,76 II. 18 mm 10 mm 1,8 III. 6 mm 3,37 mm 1,78