Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)
TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Egy ipari jellegű folyóirat a XIX. század negyvenes éveiben
Talán néhány jellemző cikk, közlemény felsorolása érzékelteti az egy héten kétszer megjelenő Műipar jellegét. Az első számban K-g. tollából a cukorgyártásról és a cukorfajtákról közöltek egy tanulmányt, egyébként a későbbiekben is előszeretettel foglalkoztak a cukorgyártással. A második füzet beszámolt „A m. Gazdasági Egyesület mütani szakosztályának jelentése 1841-dik évi június 3-kán Pesten a' n. casinóban tartott ülése eredményeiről." Érdekes módon itt is napirendi pontként szerepelt a'hazai cukorgyártás kérdése: „Mellyek azon akadályok, mellyek a' czukorgyártás emelkedését hazánkban hátráltatják, s melylyeknél fogva a' fennállók olly kevés jövedelmet adnak? Nem volna-e czélszerűbb, ha a gazda csupán czéklatermesztésre szorítkoznék, s répáját a' gyártóknak engedné át, legalább addig, míg a czukorgyártást önmaga is tökéletesen be fogja tanulni?" Teszi fel a kérdést a beszámoló szerzője: „Kacskovics Lajos, mint szakosztályi jegyző." A műtani szakosztály nevében Andrásy György gróf szakosztályi elnök felszólította a „honi czukorgyárak tulajdonosait... lennének szívesek gyáraik állapotáról e szakosztályt körülményesen értesíteni." Az első ismertetést gróf Forgách Antal a „gácsi répaczukor-gyártó részvényes egyesület képviselője" küldte, amely a július 8-i füzetben látott napvilágot. Az 5. számban található a „Gépekről" című cikk igen érdekesen indokolja a gépek, a gépesítés szükségességét: „legtöbb haszon háramlik ezek által a' földművelő gazdára, ki gépek használatával sok embererőt és napszámot nyer... A munkások osztályára szinte jótékonyan hat a gépek használata, mert péld. míg a férfiak kinn a mezőn dolgozhatnak, nőik a' cséplőgép és szecskavágó mellett szinte kereshetnek családaiknak ... milly nyereség háramlik gépek használatából az egész országra?... Gépek által tehát sokkal nagyobb mennyiségű áru készül, mint mennyire a' hazának szüksége van. Ezen áru-fölösleg eladásul külföldre szállítatik, s helyébe pénz hozatik be, vagyis a' kereskedési mérleg kedvezővé válik." A hatodik szám Katona Dienes „Honi indigó" című cikkét közölte. A „Sajtkészítésről" négy füzetben folytatásokban jelentek meg közlemények. A „Térképek készítésé"-ről Győry Sándor „m. academiai r. tag" írt. A „Vegytan tágabb értelemben" című tanulmány két külön számban jelent meg. Egy magyar műszerész által készített cséplőgépről számol be „Bezerédy Mihály, praefectus" — „Pápai (Veszprém várm.) cséplő gép" című cikkében a 19. számban. „Ipar-iskolák hasznai az iparűző osztályra nézve" című írás a magyarországi iparoktatás időszerű kérdéseivel foglalkozott a nyolcadik számban. Az „Ipar törekvés" című közlemény azt hangoztatta, hogy „az egész művelt világ iparvérsenyre kelt és ki első nem lehet, törekszik, hogy legalább utolsó ne maradjon" (32. sz.). A nők oktatásáról „Néhány szó a nőnem korszerű képzéséről" — a 47. számból kapunk híradást. Talán az itt felsorolt közlemények érzékeltetik, hogy miért nem tudott népszerűségnek örvendeni a Műipar a változatos tartalmú folyóiratokhoz szokott közönség körében. Az ekkor még nagyon szűk szakértői réteg viszont nem volt képes eltartani egy ipari műszaki jellegű lapot, még akkor sem, ha az elsősorban mezőgazdasági szempontból foglalkozott technikai problémákkal. A cikkek jelentős része nem eredeti közlemény volt, ezért talán nem lesz érdektelen, ha felsoroljuk azokat a külföldi folyóiratokat — abban a formában ahogy előfordulnak — amelyekből referáltak vagy közleményeket vettek át a szerkesztők:
