Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Bugyi Balázs: g. W. Leibniz tervezete a tudományos felfedezéseknek nyilvános kiállításon történő bemutatására

BUGYI BALÁZS* G. W. LEIBNIZ TERVEZETE A TUDOMÁNYOS FELFEDEZÉSEKNEK NYILVÁNOS KIÁLLÍTÁSON TÖRTÉNŐ BEMUTATÁSÁRA Hans Heinz Holz, Leo Kofler, Wolfgang Abendroth és Theo Pirikus nyugatnémet filozófusok Lukács Györggyel folytatott beszélgetései során felmerült G. W. Leibniz filozófiai és egyéb irányú tevékenységének az értékelése is. Lukács ennek kapcsán alábbiakat mondotta: „Ha szabad közbevető megjegyzést tennie, akkor Leibniznek nem megfelelő mértékű tanulmányozása egyike azoknak a mulasztásoknak, amelyet a marxista filozófusok elkövettek. Leibniz különösen érdekes és összetett személyiség, akinél mi — beleértve magamat is a bűnösök sorába — még csak meg sem kíséreltük, hogy megértsük. Teljesen egyetért Holzcal. Ez egy olyan feladat, amelynek eredményeit még egyáltalában fel sem mérhetjük." Holz: „Lelkemből szólt, mert Leibniz éppen az én legszemélyesebb munkaterületem." Lukács: „Ez igen érdekes". HoZz: „És szeretnék arra emlékeztetni, hogy Marx Leibnizet igen magasra becsülte ... és ezt mindvégig hangsúlyozta is. Feuerbach Leibniz könyve — egyébként e Feuerbach könyv a legjobb, amit a német filozófiában egyáltalában Leibnizről írtak — és amelyhez Lenin igen fontos megjegyzéseket fűzött, ... igen fontos a Hegelt megelőző dialektika értelmezésében is".

1 így Leibniz munkásságának újraértékelése és az ennek előfeltételét képezően véleményének, elgondolásainak és az általa közölt tanulmányoknak alapos, kritikai értékelése minden egyes szakma szempontjából egyenesen elengedhetetlen, de kedves kötelességünk. Gottfried Wilhelm Leibniz (Lipcse 1646. június 21—Hannover 1715. november 14.) német filozófus, aki a Blaise Pascal által felfedezett összeadó- és kivonógépet olyképpen fejlesztette tovább, hogy azt szorzásra és osztásra is használni lehessen. I. Newtonnal egyidejűleg fedezte fel a differenciálszámítást, és a felfedezés prioritása tekintetében vele éles harcot is folytatott. A természetet „monádokból", azaz tovább nem osztható apró részecskékből tartotta felépítettnek, amely részecskék egymással „harmóniában állanak". 1670-től a Braunschweig— Lüneberg- és Hannover-i herceg szolgálatában állt. 1672-től diplomáciai küldetésben éveken át Párizsban tartózkodott és kapcsolatba került a modern angol és francia gondolkodókkal és természettudósokkal. 1687—1690-években ismét hosszú tanulmányút. Hogy idejét teljesen a tudománynak szentelhesse, a hercegi * 1114 Budapest, Fadrusz u. 12.