Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Timár László: Villard de Honnecourt, a XIII. századi francia építész és Magyarország

A bélapátfalvi cisztercita apátsági templom bejárata len kivitelezés-technológiai igényekre is utal, amelyek a XIII. század derekán önmagukban és indoklásukban is egyszerűen megdöbbentőek. Csupán egy rövid megjegyzést emelnénk itt ki, amellyel azonban félreérthetetlenné válik a nem egyszerűen funkcionális, hanem elsődlegesen praktikus célkitűzés. Villard megjegyzéseiben azt írja, hogy „Figyeljetek jól ezekre a felépítésekre! A mellékhajók teteje előtt egy folyosónak kell lenni, az emelet felett és a mellékhajók tetőzete felett az üvegablakok előtt is kell lenni folyosónak és egy alacsony pártázatnak, amint ezt magatok előtt látjátok lerajzolva. És a pillérek felső végén angyaloknak kell állniok, előttük pedig támasztól'veknek. A felső nagy tető előtt ismét folyosónak kell lenni, és az emelet felett pártázatnaki, hogy oda lehessen menni tűzveszély esetén, és az emeleten legyenek vízköpők, hogy vizet hányjanak a kápolnákra, amelyekről beszéltem nektek." Ez a gyakorlati tanács tulajdonképpen, mai kifejezéssel élve, tűzrendészeti előírás. A funkció és a praktikus megoldás — elválaszthatatlan egységbe fonódik a villardi magyarázatokban. Az eddigiek ismeretében milyen történeti következtetéseket vonhatunk le Villard de Honnecourt életművéből és magyarországi tevékenységéből? Villard de Honnecourt a magyar és a francia kapcsolatok történelmi folyamatában feltétlenül újszerű jelenség. Személyében és alkotásaiban egyaránt évszázadokra terjedő hatást jelez. Magyarországi tartózkodása folytatja a XII. századi hagyományokat. Ugyanakkor, Villard de Honnecourt elhozza Magyarországra és hazája után először