Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Timár László: Villard de Honnecourt, a XIII. századi francia építész és Magyarország

Rajzai közül csupán kiemelni szeretnénk a legjellegzetesebb, de egyúttal a legtanulságosabb példákat. Egyik rajza, a chartresi székesegyház híres labirintusának megmaradt vázlata. Ez a labirintusrajz tulajdonképpen egy jellegzetesen gótikus ornamentális díszítési elemet jelentett. Maga Villard a labirintusrajzokat „Daedalus-házának" nevezi; Minosz király parancsára Krétában építtetett útvesztője, a „Labyrinthus" után. A görög mondai utalások azonban a krétai király és foglyai kapcsán — túl a ragyogó rajzvázlaton —, még egy nagyon érdekes vonatkozást is bizonyíthatnak. A görög mondavilág szerint ugyanis Daedalus és fia nemcsak foglya és építésze volt Minosz királynak, hanem a művészeti ipar és a technikai találmányok mondai megszemélyesítője is. Villard rajza feltétlenül éppen ezt a vonatkozást teszi egyértelművé, hangsúlyossá. Villard XIII. századi rajzvázlata után közel négyszáz évvel, csak 1640 körül írta le először a reimsi székesegyház labirintusát Pierre Cocqault kanonok kézirata. Villard egyébként Vázlatkönyvében — bár nagyon szerényen, de az egyik legelső rajzvázlatában — lerajzolja önmagát is. Mellékesen megjegyzi, hogy ez „az a Vilars a Honnecourt", aki „többször járt Magyarországon". Ugyanitt látjuk még a Cambrai-i székesegyház alaprajzát; valamint egy ismét magyar vonatkozású, esztétikailag is csodálatos rajzoldalt. A Vázlatkönyv egyik lapja ugyanis a felső lap-részben a gyermekét karján tartó anyának, a Madonnának gyönyörű vázlatrajzát rögzíti. Szinte megdöbbentő az egymáshoz kapcsolódó anya és kisgyermeke testarányainak, újszerű harmóniájának ez a rajzi rögzítése. Ugyanennek az oldalnak az első részében a Reims-i székesegyház egy ablak-keret részletének vázlatával találkozunk. Mindkét rajzhoz megjegyzésként Villard még azt is hozzáfűzi, hogy „éppen Magyarországon voltam, amikor ezt így lerajzoltam, mivel ez jutott eszembe." Ez a villardi Madonna-vázlat nemcsak esztétikai, rajzi megoldásában, de mint proportionális, geometriai tanulmány is egyedülálló a maga korában. A villardi „Vázlatkönyv" rajzai között találjuk a már említett, a chartresi székesegyház bejárata felett alkalmazott híres bejárati rózsát. Ugyanennek a rajzoldalnak a bal felső sarkában rögzíti Villard pilisszentkereszti ciszter monostor-templom padozatának egyes elemeit is. Az építész és tervező Villard vázlatai a különböző technikai- mechanikai eszközökről, a gépezetek szinte megdöbbentő tárházáról adnak rajzi áttekintést. Ezek a rajzok és a kísérő megjegyzések mind bizonyítják Villard kora-reneszánsz előrejelzéseit. A különböző mechanikai, erőáttételi, ill. az emelő, forgató, mozgató gépezetek vázlataiban, Villard minden esetben az építészeti tervek gyakorlati, technikai-kivitelezési eszközeit sorakoztatja fel. Amikor Villard pl. egy kerengőnek a négy sarkát kívánja meghatározni, tulajdonképpen nem csinál mást, mint példát nyújt a derékszög kitűzésére; tehát valójában Thalész tételének gyakorlati felhasználásával találkozunk. A másik egy fizikailag meg nem közelíthető távoli pont távolságának leméréséhez kapcsolódik. A mérőrúdrajzok olyan technikai eszközt jelentenek, amelyekkel már közvetlenül is lemérhetővé lesz az eredetileg megközelíthetetlen távoli pont. Egyértelműen bizonyítható ezzel is tehát az a tény, hogy Villard rajzaiban és megjegyzéseiben az elmélet és a gyakorlat, az építészeti tervezés és a technikai kivitelezés tökéletes szintézisének egyik legkoraibb megfogalmazásával találkozunk. Mindezt bizonyítandó még egy gyakorlati megjegyzést emelnénk ki. Ez a Reims-i templom szerkesztése, belső és külső statikai megoldása szinte sokszorosan viszatérő tanulságait jelzi. Ugyanakkor azonban itt már olyan elengedhetet-