Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Pénzes István: Adatok a magyarországi búzamosás történetéhez

trifugális erő működött az eredeti nedvességi állapot visszanyeréséért, hanem a ferde lapátok keltette légáram is. De ez kevés! A búzahéjba ivódott víz egyszerű felületi kötése erősebb, mint a forgásból származó centrifugális erő. A sebesség és vele a centrifugális erő nem növelhető, mert ez esetben törnének, aprozódnának a búzaszemek. Az utóbbiak folyamánya képpen, a századunk elején, a mosott búzát hőáramos szárítóban szárították a termény eredeti nedvességi állapotáig. Ezután következhetett az őrlés ... * • * A vödrös kőkiválasztó ha nem állt függőlegesen, ha több búzát vezettek rá a kelleténél, ha csökkent a víznyomás, stb. akkor nem működött jól. Tetézésként, a búza lefékezésénél és fölemelésénél sok vizet igényelt. Éppen ezért a búzamosógépek fejlődésének újabb foka, állomása volt a hazai mosógép gyártásnál a Wörner-gyár szekrényes kőkiválasztója (9. ábra). Csakhogy, nem a külalak a lényeg, hanem a működésbeli javulás. Ezt úgy érték el, hogy új működési alapelvet kerestek és találtak. Nevezetesen a fő műveletnél, a kőkiválasztásnál, szakítottak a búza és a víz ellenáramos útjával. Egyenáramú rendszert választottak. Eszerint a csappantyús szabályozású a garatocskából a búza a lehető legkisebb sebességgel surrant a c vízzel teli szekrénybe. A víz is, a búza is folytonosan áramlott a készülékben. A b csövön érkező víznek négy válaszfalon, másnéven gáton kellett átbuknia, amíg az e tolókával szabályozott nyílású j surrantón a búzával együtt távozhatott. Közben di—d3 kézikerékkel szabályozott magasságú közfalakon mind lejjebb és lejjebb bukott. Miáltal a kődarabkák kiválhattak a tovaúszó búzából. A kődarabkákat alkalmasint a g csappantyúkkal kiereszthették a készülékből. Eközben a búzánál könynyebb anyag is kiemelkedett a víz felszínére és az e tolóka közelében levő nagy nyílásokon át, némi víz kíséretében, elhagyta azokat. A kőkiválasztót elhagyó, vízben úszó búza a centrifugába folyt (10. ábra). Ez utóbbi nem különbözvén a 8. ábrán látottaktól, fölösleges a működés részletezése. A szombathelyi Pohl-gyár búzamosógépe Pohl Emil szombathelyi gépgyárában vagy háromnegyed évszázadon át a mezőgazdasági gépek mellett malomgépeket is gyártottak. Csak a részletes elemzés mutathatná ki, hogy melyik mikor volt túlsúlyban. Kétségtelen, miszerint a Pohl-gyár vállalta teljes —tehát a víziturbinától a zsáktartókat is magába foglaló — malmok gyártását és szerelését. Ezekután aligha meglepő, hogy gyártmányai között — nagyjából az 1910-es és az 1920-as években — ott találjuk a búzamosógépet is. A Pohl-gyár búzamosógépe (11. ábra) az első rétekintésre nem más, mint a Wörner-féle hasonló gép. Valójában lényeges, azaz további fejlődést testesít meg a közöttük levő különbség. Érdemes lesz a felsorolásuk. Nem is a kőkiválasztónál látjuk a különbözőséget, hanem az újabb fejlődési fokot mutató, immár valóban mosó- és szárítócentrifugánál. Ebből következően a kőkiválasztóról nem szólunk. Helyette a vízben úszó búza útjának vizsgálatával kezdjük a következő bekezdést.