Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Pénzes István: Adatok a magyarországi búzamosás történetéhez

A „mosószekrény" A garatja vékony réteggé terítette a búzaszemeket, melyek azután a B dobra surrantak. A C csapon beömlő víz, bár állandó mozgásban volt, kellő magasságig megtöltötte a mosószekrényt. A forgó dobról a könnyű anyagrészek fölemelkedtek, a búza a K rugóval feszített J horzsoló és a D válaszfal terébe áramlott a mozgó vízzel együtt, végül a kődarabkák és a homok az L garatocskába süllyedt. A gépből a könnyű anyagrészek az F nyíláson távoztak. Ellenben a búza és a víz a G tolókával szabályozott H lyukon haladt tovább. A kődarabkákat, a homokkal együtt időnként kiengedték a garatocskából. A vízáramlás jó ismeretéről vall az M válaszfal, melynek lassító szerepet szántak. Valóban! A C csapon át érkező víz áramlása, a nagyobb térben, turbulenssé vált. Szükség volt tehát a „csendesítőre". Ellenkező esetben romlott volna a kőkiválasztás hatásfoka. A mosott búza vízzel együtt a „szárítódob"-ba folyt. (5. ábra). Lényegében a szárítódob olyan centrifuga, melyben a vizet és a búzát ferde lapátok körpályán, lyukasztott köpeny mentén emelték. (A köpeny lyukasztása az összfelület alsó háromnegyedére terjedt ki.) Ilyképpen a folyadék elkülönült a búzától. S a felületi nedvesség — a centrifugális erő nagyságának megfelelő mértékben — csökkent. A búzaszemek száradását valamelyest segítette az a légáram, melyet a ferde lapátok keltettek. Az elkülönített víz szétfröccsenését az ónozott lemezből készített külső köpeny akadályozta meg. A fölemelt búza ferde csövön a második szárítóba surrant. Ebben — Niedermayer kifejezésével — ... „négy széles és hosszú szélszárny" dolgozott, tovább szárítva a búzát. A szárított termény alul távozott a gépből. A második szárítódob belső köpenye alsó kétharmadában volt lyukasztva. A felső egyharmadára zárt lemezt szereltek, hasonlót, mint ami külső borítóköpenyként szolgált. Egyetlen tárcsával hajtották a gépet. A kis közlőmű azután, három pár kúpfogaskerék közbejöttével, átadta a forgatónyomatékot a mosószekrénynek, továbbá a szárítódoboknak. A Ganz-gyár búzamosógépének a további sorsát nem ismerjük. Valószínűleg nem sok készülhetett a búzamosógépből. Következésképpen a gép hazai fejlesztése megrekedt. A Ganz-gyár pedig abbahagyta a búzamosógép gyártását... A Wörner-féle búzamosógépek Wörner Jakab (1839—1914) budapesti malomgép-gyárában többféle búzamosógépet gyártottak. Azonnal hozzá kell tennünk: a bemutandó gépek — egy kivételével — aligha önálló konstrukciók. Főleg a német malomgépgyárak búzamosógépei szolgálhattak mintául. Az átvétel mikéntjét azonban nem ismerjük. De nem ismeretes a gyártás megkezdésének ideje sem. Tény, hogy a Wömergyár 1913. évi ismertetőjében már háromféle búzamosógépet ajánlottak, több nagyságrendben. Két típust az alábbiakban mutatunk be. A harmadiknak — a nem kis jelentősége miatt — külön fejezetet szánunk. Az előző bevezető megállapításoktól függetlenül kétségtelen, miszerint — a Ganz-gyár búzamosógépéhez viszonyítva — a Wömer-féle mosógépek újabb fejlődési fokozatot testesítenek meg. Ezek lényege kettős. Pontosult és jól szabályozhatóvá vált a kőkiválasztás és a léha elkülönítése. Továbbá egyszerűsödött a szárítócentrifuga.