Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Pénzes István: Adatok a magyarországi búzamosás történetéhez

4. A Ganz-gyár búzamosójának kőkiválasztója 1897-ben ugyanis mindig találhatók az egyedekkel nagyságban megegyező — szántóföldi, cséplésbeli és raktári eredetű — kődarabkák. Ezek, a fajsúlykülönbség alapján, vízben jól különválaszthatók. Laver gépe így működött: A búzát az A rostahengerbe vezették. A búzaszemeknél nagyobb anyagrészek a B csövön távoztak. Ellenben a mosandó búzaszemek a D kőkiválasztóba surrantak. Ahogyan a fentebbi összehasonlításnál láttuk, a kőkiválasztóban — állandó és egyenletes vízbevezetés mellett — a búzaszemektől elkülönülnek a könnyű anyagdarabkák (pl. pelyva, de főképpen a golyóüszög) és különválnak a búzánál nehezebb kődarabkák. Esetünkben a felül elúsztatott anyag az E csövön, hasonlóképpen a kődarabkák időnként a G csappantyún át távoztak. Ezek következtében a könnyebb anyag az F-, a nehezebb kődarabkák az í ládában gyülemlettek. A víz és a búza útját a J—Q tolókával szabályozták. Az úsztatott termény a K—L szabályozható csövön át jutott az M centrifugába. Ezt, lyukasztott köpeny mögött, valamilyen alakú palástra szerelt ferde lapátok alkották. Az elmondottak folyományaképpen az M centrifuga a vizes búzát megragadta és fölemelte, lecsapva a terményről a vizet. Így a fölemelt gabona az út végén az TV szárítóba léphetett. Ujabb körbeforgatás következett. Ezúttal azonban verőlécek sodorták körbe a lyukasztott köpeny mentén a búzaszemeket. Végezetül a termény az O nyíláson repült ki a gépből.