Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Pénzes István: Adatok a magyarországi búzamosás történetéhez

A 17. századi magyar búzamosás A mai ismereteink szerint a búzamosásra vonatkozó magyar följegyzések a 17. századból maradtak ránk. De nemcsak a mosás-volt ismeretes, hanem alkalmazták a válogatást és a szelelést (azaz a szórást) is. Nagyon is lehetséges, miszerint a felsorolt tisztítóelj árasokat nem a 17. században vettük át más népektől, hanem jóval korábban. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a csép „magok kalászból vagy hüvelyből való kiverésére használatos eszköz" fogalmát, használatát már a 14. században följegyezték. Következhet ebből, hogy már régebbről ismerték és használták. Ennek folyamánya képpen az összegyűjtött szemestermény tisztasági állapota megkívánhatta az utólagos tisztítást. Szakirodalmunkban számosan foglalkoznak az egykori gabonatisztítással. Ezeket kitűnően elemzi és összefoglalja Balassa Iván

8

. A részletek nélkül, a lényeget érdemes itt is idézni. A búzaválogatás egyszerű művelet. A válogatás alkalmával, az élet néhány szemét fölmarkolva, kézzel szedegették ki a szemetet és a gyommagvakat. Így nyerték a szemenszedett búzát. Szelelésnél rostával vagy más alkalmas edénnyel fölszedett gabonát, lassan szórva, széllel megfúvatták. Szórásnál is szükség volt gyengébb szélre. Itt ugyanis lapáttal szórták a magavakat. Emódon fajsúlynak megfelelően osztályozódott a termény. A szemét a szóró ember közelébe-, a nehezebb, értékesebb magvak távolabb hullottak le. A legtávolabb lehulló egészséges magvak alkalmasint vetőmag céljára is megfeleltek. Z7< MOBVi PvEtiAND! liVMlHTl.