Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Pénzes István: Adatok a magyarországi búzamosás történetéhez

A gabonatisztítás műveleteinek gyarapodása tehát a 18. században kezdődött és csak a századunk húszas-harmincas éveiben érte el a mai szintet. Messze vezetne azonban, ha a vizsgálódást a gabonatisztítás minden műveletére kiterjesztenénk. Maradjunk hát a búzamosásnál! Mielőtt rátérnénk a témánkra, álljon itt néhány megjegyzés. A fenti fejlődési vázlat műveleteinek legtöbbje, történelmi mércével mérve, nem régi. Nem így a búzamosás! Ennek az egyetlen tisztítási módozatnak, amint majd látni fogjuk, messze vezet a története. Feltűnhetett, hogy a gabonatisztítás előző sorrendjében egyaránt megtalálható a szennyeződést és gyommagvakat eltávolító, továbbá a felülettisztítás művelete. Mi teszi szükségessé a búzamosást? A búza szike, másnéven a búzaszem barázdája. A búzamagocska hasi oldalán levő mély betüremlés, a ma ismert gépek közül, a mosógéppel tisztítható ki. Szembeötlő, hogy a gabonafélék közül csak a búzamosást emlegettük. Ennek magyarázata egyszerű. A rozs is, a többi gabonaféleség is, ha vízbe mártják, ha mossák, gyorsan és nagyfokúan nedvesedik. Ezért amennyiben kenyérnek való liszt készül az előbb emlegetett magvakból, úgy nem mossák azokat, mert a mosást hőáramos szárításnak kellene követnie. A gabonafélék közül egyedül a búza áll ellen a gyors vízbehatásnak. Nos, az előzőek követéseként azt kell először végigjárni, hogy a gépes búzatisztítás és mosás előtt, miképpen készítették elő az őrlendő „életet". A rómaiak búzamosása Az ókor és az ezt meglőző korok emberének búza- vagy általában gabonatisztító módozatait nem ismerjük. Valószínű azonban, hogy a legkezdetlegesebb őrlésnél is tisztították az őrölnivalót. Ez először ösztönszerű lehetett. Megnyilvánulása olyképpen jelentkezhetett, hogy az őrlőasszony, a padkőre szórva a magvakat, láthatta és kiválogathatta a táplálkozásra alkalmatlan anyagot. Ilyen és hasonló fejlődési elemek eredményeképpen a szicíliai Diodoros már följegyezhette a búzamosás tényét. Eszerint az időszámításunk előtti időkben, a római udvar részére, 30 asszony készítette a lisztet. Az előkészítés fő művelete a mosás volt. Ez abból állt, hogy vízben megmosták a magvakat, eltávolítva a magvak között levő tisztátlanságot. Az így megtiszttíott magvakat tiszta helyre terítették. Majd a szárítás következett. Erre bőséges alkalmat adott a déli klíma. Mindezt elvégezve, foghattak csak hozzá a megszáradt magvak őrléséhez.

2 Az előző eszmefuttatás szerint eléggé valószínű, hogy az ember először válogatással, ösztönszerűen tisztította az őrölnivalót. Fejlettebb, hatásosabb eljárásként a mosást tudhatjuk. Am a reneszánsz korában — jókorát lépve a történelemben — már három gabonatisztító eljárás járta: — Tisztítottak válogatással; — Tisztítottak mosással; — Tisztítottak szeleléssel („szórással") Bizonytalan, hogy a fejlődés során melyik módszer követte a másikat. A tényeket nem ismerve, a találgatás fölösleges.