Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Ifj. Bartha Lajos: A legrégebbi magyarországi alapmeridiánok történetéhez

A mérési hiba mindössze 14", ami akkoriban kitűnő pontosságnak számított. Jellemző, hogy a múlt század elején P. F. v. Triesnesker (Hell utóda a bécsi obszervatóriumban), korszerűbb és jobb eszközökkel is csak 2 ívmásodpercet tudott javítani ezen az adaton. (Triesnecker, 1802.) A nagyszombati alapmeridián pontosságát és jelentőségét mutatja, hogy felhasználtak a berlini csillagvizsgáló helyzetének meghatározásában, míg az ott végzett Jupiter-hold méréseket a korszerű táblázatok összeállításához alkalmazták. (Bernoulli, 1780., Wargentin, 1781.) Ilyen módon sikerült a budai, egri, majd a gyulafehérvári obszervatóriumok hosszúságát a nagyszombati és bécsi csillagvizsgálókon át a párizsi null-meridiánhoz csatlakoztatni. (Hell, 1765., Bartha, 1977.) Lényegében a nagyszombati délkör, a csillagda fennállása során asztronómiai meridián maradt, amely azonban kiindulásul szolgált további helymeghatározásokhoz. g) A budavári alapmeridián. — A rövid életű pozsonyi — és nagyszombati alap-délkörrel szemben mind a hazai csillagászat, mind a térképezés terén nagy jelentőségűvé vált a budavári bázis délkör, amelyet a királyi palotának szánt, majd 1777-ben a királyi Egyetemnek átadott várpalota csillagvizsgáló tornyán át vontak meg. A nagyszombati (akkor már) Királyi Egyetemet, Mária Terézia rendeletére 1777-ben költöztették az ország székvárosába. A budavári csillagvizsgáló, az építkezések elhúzódása miatt 1779 végén kezdte meg működését, Weiss Ferenc igazgatása, valamint Taucher Ferenc másodcsillagász (1738—1820) és Sajnovics János (1733—1785) adjunktus közreműködése alatt. (Bartha, 1981.) Az első teendő itt is a földrajzi koordináták meghatározása volt. A csillagvizsgáló hosszúságát előbb a nagyszombati és a bécsi meridiánokhoz mérték, majd ezek segítségével a párizsi null-délkörhöz viszonyították. (A műszerek egy része Weiss haláláig, 1785-ig Nagyszombatban maradt, ahol Bruna Ferenc Xavér vezette a „fiók obszervatórium"-ot) Magát a budai alapdélkört az obszervatórium padlózatába süllyesztett márványsáv felett, pontosan észak—dél irányban kifeszített zsinór jelölte ki. A budavári alapmeridián Párizshoz viszonyított hosszúság különbségét először Weiss és Hell határozta meg. (Hell, 1781.) Ez a rövid idő alatt végzett mérés igen jól sikerült, a hiba csupán —3'. Eszerint a Buda—Párizs hosszúság különbség JA=lh06

m

15

s

=—16°40'15" A budavári alapmeridiánt [amelyet Irmédi-Molnár tévesen budai II. meridiánnak nevezett (Irmédi, 1970.)], mint a Királyi Egyetem délkörét rövidesen az egész ország alap-meridiánjaként fogadták el. A Jupiter-holdak megfigyelésénél akkor már pontosabbnak számító csillagfedés és fogyatkozás észlelések felhasználásával Taucher Ferenc és a bécsi Franz Paula v. Triesnecker 1786—1802 között a Párizshoz viszonyított különbséget ^ü=16°42'15" értékben határozta meg. (A hiba itt kb. 1'.) A pontos összemérés annál inkább fontossá vált, mivel Lipszky János nevezetes, korszerű Magyarország térképe a századfordulón már a budai délkörre készült, és ennek alapján számolták át Párizsra a hosszúsági fokokat. (Lipszky, 1802.) Ebben a munkában fontos szerepe