Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Ifj. Bartha Lajos: A legrégebbi magyarországi alapmeridiánok történetéhez

volt a fiatalon elhunyt Bogdanich Imre Dánielnek (1762—1802), a budai egye­tem másodcsillagászának, aki a magyarországi asztrogeodéziai méréseket Budá­ra vonatkoztatva végezte. (Zach, 1799.) Az általa és mások által végzett hosszú­ság meghatározások Zach Ferenc, magyar születésű góthai csillagász európaszer­te elterjedt folyóiratai révén az egész világon ismertté és használatossá váltak. (Bogdanich, 1799.) A budai alapmeridiánnal készült 1792 és 1811 között Görög Demeter és Kerekes Sámuel kitűnő megyei atlasz-gyűjteménye, és több más magyarországi térkép. (Nagy, 1977.) A budavári délkör, a várbeli csillagvizsgáló leszereléséig, 35 éven át már valóban fontos szerepet játszott a hazai térképé­szetben és csillagászatban. h) A gellérthegyi délkör. — Az egykori gellérthegyi egyetemi obszervató­riumon — a homlokzatot díszítő felírás alapján közismerten az „URANIAE"-n — áthaladó bázismeridián voltaképpen a várbeli alap-délkör módosításának és „jogutódjá"-nak tekinthető. Jelentősége éppen olyan fontos volt, mint a maga korában a várbeli csillagvizsgálón áthaladó délköré: 1815-től a magyarországi térképezés, a naptárszámítás, sőt 1867-ig a hazánkra érvényes időszámítás alap­jául is szolgált. Az egykori gellérthegyi csillagvizsgáló keleti tornyának helye jelenleg is térképezési alappont. Itt kell azonban megjegyezni, hogy ez a kijelö­lés nem egészen helyes, mivel a Szabadságharc idején elpusztult csillagvizsgáló alapmeridiánja nem a keleti kupolás, hanem attól néhány méterre nyugatra, az észlelőteremben elhelyezett átmeneti műszeren (passzázs — passage — távcsövön) haladt át. Magát a csillagvizsgálót a XIX. sz. elejére már teljesen elavult és célszerűt­len várbeli obszervatórium helyett építették fel, 1805—1815 között. Az új obszer­vatórium szervezése, valamint a XIX. sz. első felében világviszonylatban is ki­tűnő műszerkészlet beszerzése Pasquich János (1753—1829) érdeme. Vezetése mellett, Johann Joseph Littrow társigazgató és Kmeth Dániel másodcsillagász közreműködésével kezdte meg az új obszervatórium működését, 1815 végén. (Heller, 1878., Bartha, 1960.) Az első feladat itt is az obszervatórium földrajzi ko­ordinátáinak megállapítása volt. Kmeth első, közelítő mérései szerint a csillagda a régi, várbeli intézettől 579 bécsi ölre, délre (1097,7 méter) fekszik. Ezt az érté­ket egyszerű háromszögeléssel mérték meg. Kmeth és Pasquich előzetes megha­tározása szerint a csillagvizsgáló hosszúsága Párizstól: 16°42'45" E. (Kmeth, 1817.) Ezt az értéket, országos jelentőségére való tekintettel, a következő években újból és újból mérték. Különösen jelentős volt 1822-ben a bécsi „régi csillagda" és a budai obszervatórium összemérése, amelyet lőporjelek útján végeztek. (Wi­tauschek, 1936.) Ebből levezetve az új budai alapmeridián hosszúság különbsége Párizstól: AZ.=16°42'44,5" E. Párizs. A gellérthegyi „URANIAE" meridiánját fogadták el országos bázis-délkör­ként az időszámításhoz és a térképezéshez. Ilyen rendszerben készült Karács Ferenc számos térképlapja, 1830-tól pedig eszerint jelezték harangkongatással a pontos delet is. (Barthat, 1980.) A Szabadságharc idején elpusztult a gellérthegyi csillagvizsgáló. Az elpusz­tult épület területén belül megmaradt a keleti torony földbe süllyesztett műszer­pillére, amelyet a következőkben háromszögelési alappontul választottak. (1861­től) Ez a pont, amelyet ma is háromszögelési jel mutat a Citadella déli körbás­tyáján, mintegy 17 méterre nyugatra van a korábbi passage műszer-állványtól, vagyis a jelenlegi „gellérthegyi meridián" mintegy 0,8"-el eltolódott az egykori-

Next

/
Thumbnails
Contents