Technikatörténeti szemle 11. (1979)

KÖNYVISMERTETÉS - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Robert P. Multhauf: The origins of chemistry

lágyi Gábor foglalkozik a gyár előtörténetével, érintve Szeged gazdasági életét is, a XIX. század elejéig. A második fejezetben 1877-től a felszabadulásig kapunk jó képet a gyár történetéről. Dr. Káposztás István a harmadik fejezetben foglalja össze a gyár történetét a felszabadulástól napjainkig. A kötetet érdekes szöveggyűjtemény, valamint a munkáslétszámra és a termelés adataira vonatkozó táblázatok egészítik ki, s végül 93 fotómásolattal zárul a kiadvány.

A nagyértékű munka tallózgatása közben önkéntelenül is az a vélemény alakul ki az olvasóban, hogy a közelmúlttal foglalkozó rész halványabb az előbbieknél. Lehet, hogy némileg segít ezt a hiányt pótolni a bőséges képanyag, sokrétűvé és sokszínűvé téve a munkásember részvételét a termelőmunkában, a hétköznap feladat-megoldásaiban.

Ugyanakkor sajnálatos, hogy a közel 100 éve volt nagy szegedi árvízről téves állításokat közöl a szerző a második fejezetben. Téves a petresi gátnak „nyúlgáttá” minősítése, továbbá a gát áttörésének időpontja is. A petresi gátszakadás nem 1879. március 12-én hajnalban történt, hanem már 1879. március 5-én este 7 óra tájban. Ezt Várady Ignác, volt szegedi vízimérnök emlékirataiból, de Reiznertől, Szeged első történetírójától is tudjuk.

A kötetet Oltvai Ferenc szerkesztette, és kisebb hibái, tévedései ellenére mindenképpen megbecsült helyet kíván magának a magyar ipartörténeti munkák sorában. A jó példa kötelezhetné a megye és Szeged más vállalatait, gyárait, hogy örökítsék meg múltjukat úgy, ahogy azt korábban a szalámigyáriak, most a kendergyáriak, vagy időközben más kisebb kiadványokban mások tették. A múlt ismeretét már a jelen kívánja, a jövő pedig egyenesen megköveteli tőlünk.

Bátyai Jenő

ROBERT P. MULTHAUF: THE ORIGINS OF CHEMISTRY. Noale Watson Academic Publications, New York, é. n.

Közismert, hogy Adolphe Wurtz állítása szerint a kémia francia tudomány, „mert azt Lavoisier teremtette meg”. Már kortársai megcáfolták, mondván, hogy a nagy francia tudós csak elődeinek izmos vállára állva láthatott olyan messze, mint az óriások, vagyis hogy a Lavoisier által bevezetett kémiai szemléletmód kialakulását számos előzmény tette lehetővé.

Multhauf a könyvében annak a problémának megoldására törekszik, hogy mely tényezők és milyen mértékben készítették elő a kémia „nagy forradalmát”. E könyv megjelenése előtt is tudtuk, hogy az ókori gyakorlati kémia, a görög természetfilozófia és alkímia és az abból kisarjadt orvosi kémia voltak a közvetlen ősök, amely irányzatoknak köszönhette a kémia azokat a gyakorlati megfigyeléseket és elméleti meggondolásokat, amely a kialakuló tudomány alapjait képezték. Ha tudtuk is ezt, megelégedtünk általában azzal a szemlélettel, amelyet H. Kopp ma is felülmúlhatatlan kémiatörténetében (1843—1848) találhatunk, pedig azóta történészek és kémikusok sok új eredménnyel gazdagították a tudománytörténetet, változnia kellett volna a szemléletmódnak is.

Multhauf saját, valamint Partington és sok más kutató adatait értékelve kíván választ adni a kémia, mint tudomány forrásaira vonatkozóan. Bebizonyítja, hogy tudományunk forrásai mélységben és szélességben távolabb is megtalálhatók, mint eddig tartottuk. Különösen a gyakorlat fontosságát hangsúlyozza jobban — majdnem a marxista felfogásnak megfelelően. A kohászat szerepét eddig is sejtettük, de Multhauf elsőnek mutat rá a „nehéz vegysze270