Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KÖNYVISMERTETÉS - Bartha Lajos, ifj.: A magyar térképészet kezdetei (Lázár deák térképének vizsgálata)
rek” — a ma nagyiparilag előállított szervetlen anyagok, pl. timsó, salétrom, szóda stb. — technológiája hatására a kémia fejlődésében. Hangsúlyozza a szerző, hogy az orvostudomány már szinte kezdettől fogva kölcsönhatásban állott a kémiával, annak kialakulásában tehát mindig is jelentősége volt. Hasonlóképpen merített a kémia a különböző kozmológiákból is. Multhauf könyve igen jó képet ad a kémia kezdeti történetéről, felhasználja ehhez a legújabb eredményeiket. Az eddigieknél árnyaltabb, sokoldalúbb az a kép, amit bemutat. Újszerű az egyes tényezők értékelése. Különösen az alkímia megítélésében tér el elődeitől. Az alkímia legkülönbözőbb helyen való megjelenési formáinak ismertetése alapján leszögezi, hogy az alkímia mindig a gyakorlatból indult ki, a maguk korában azonban törvényszerű volt, hogy az aranycsinálás és a misztika útvesztőjébe került mindenhol és mindaddig, míg az orvostudomány felől megnyilvánult igény abból ki nem segítette. Nem mondhatom, hogy nem lehetett volna ezt a könyvet áttekinthetőbben, egyértelműbben megírni. A szerző szándéka azonban bizonyára az volt, hogy az e kérdéshez értők között gyümölcsöző vitát indítson meg, s ha ez sikerülni fog, Multhauf a művével, az akörül várhatóan kibontakozó vitával, s az ebből kibontakozó újabb kutatásokkal igen nagy hasznot hajt a kémia múltjának megértésében. Szőkefalvi-Nagy Zoltán A MAGYAR TÉRKÉPÉSZET KEZDETEI (LÁZÁR DEÁK TÉRKÉPÉNEK VIZSGÁLATA). Szerkesztette: Dr. Stegena Lajos. ELTE Természettudományi Kar, Kézirat — Tankönyvkiadó, Bpest, 1976. Magyarország első, 1528-ban kinyomtatott térképe — Lázár deák híres „Tabula Hungaria”-ja — közel egy évszázada ismeretes a szakemberek előtt, de beható tanulmányozásával, prblémáinak tisztázásával alig három-négy évtizede foglalkoznak kutatóink. Bár az utóbbi húsz esztendőben örvendetesen megszaporodott e rendkívül érdekes és nemzetközi viszonylatban is felbecsülhetetlen értékű térképalkotás szakmai irodalma, mindezideig hiányzott az összefoglaló feldolgozás és értékelő, valamint a Lázár-féle térképek hasonmás kiadásának sorozata. (A „Cartographica Hungarica, I”, csupán az első kiadást közölte facsimileben.) Éppen ezért nemcsak hálás, hanem feltétlenül szükséges és hézagpótló munkát végzett a dr. Stegena Lajos irányításával tevékenykedő munkacsoport, amelynek összefoglaló eredményeit ez a 98 oldalas, 22 szövegközti képpel és 5 eredeti méretű térkép-facsimilevel illusztrált kötet tartalmazza. A nagyalakú kiadvány 15 fejezetét 12 kutató állította össze, a munkát dr. Bendefy László és dr. Füsi Lajos lektorálta. A bevezető fejezet, dr. Stegena Lajos tollából (Ptolemaiosztól Lázárig) a világkép és a Föld leképezésének rövidre fogott története, és jó háttérül szolgál Lázár deák munkájának megbecsüléséhez, tudománytörténeti szerepének értékeléséhez. A következő fejezetben dr. Bendefy László megkísérli Lázár deák személyének felderítését és térképészeti munkájának ismertetését. Mivel ez a fejezet tartalmazza a legkevesebb tényanyagot és a legtöbb feltételezést, érthető, hogy az egész mű legvitathatóbb része. (Lazarus secretarius és térképe.) Alapos oklevéltani elemzés után arra a következtetésre jut, hogy Lázár deák, az esztergomi érsek titkára azonos egy myttai (ma Szlovákia) Rozen Mihály nevű fiatal magyar nemessel, aki 1508-ban iratkozott a bécsi egyetemre. Bármeny271
