Technikatörténeti szemle 11. (1979)

KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Technische Sehenswürdigkeiten in Deutschland

Kapica e miatt Berijával került nézeteltérésbe. Berija, Kapicát házi őrizetbe vétette a Moszkván kívüli nyaralójában, holott rendes otthona és laboratóriuma bent a városban volt. Kapicát hét évig — Sztálin haláláig — tartották házi őrizetben. Utána Kapicát visszahelyezték korábbi állásába, hazatérhetett városi otthonába és a moszkvai laboratóriumában folytathatta munkáját, és újra bekapcsolódhatott a nemzetközi tudományos életbe.

1978-ban Pjotr Leonyidovics Kapica, — aki 1894. július 8-án született Kronstadtban és 1939 óta rendes tagja a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának — a megosztott fizikai Nobel-díjat kapta.

Számunkra különös pikantériája nemcsak H. York könyvének, hanem magának az egész atomtechnika eddigi történetének, hogy fejlesztésében milyen jelentős szerepük volt magyar származású tudásoknak, kutatóknak. A Tanácsadók című könyvben minduntalan szóba kerül Teller Ede mellett a világhírű matematikus Neumann János és a Nobel-díjas Wigner Jenő szerepe is.

Enrico Fermi (1901—1954), aki Szilárd Leóval együtt készítette az első atommáglyát, és Hans Bethe határozottan ellenezték a H-bomba kifejlesztéséhez vezető elgondolások megvalósítását, mielőtt az elnök döntött volna ebben a kérdésben. Akik ismerték Fermit, azt állítják róla, hogy miután a törvényes politikai hatóságok eldöntötték a kérdést, a tudósok számára nem tartotta többé ildomosnak azt, hogy a döntésnek saját személyes véleménye alapján ellenszegüljön.

Linus Pauling, az Amerikai Kémikusok Egyesületének elnöke volt a fegyverkezési verseny egyik leghatározottabb hangú ellenzője.

H. York könyvében az atombomba kifejlesztésével kapcsolatos történelmi eseményeket 1949-ig részletesen ismerteti, a továbbiakat 1975-ig bezárólag az Epilógus című fejezetben foglalja össze.

Teöke Géza

TECHNISCHE SEHENSWÜRDIGKEITEN IN DEUTSCHLAND, I—II. ADAC- Reiseführer. München, I. köt. 1976. 248. old., 100-nál több ábra. II. köt. München, 1977. 246 old., több mint 140 ábra. (AD AC-Útikönyvek: Technikai látványosságok Németországban.)

Az útikönyvek sokszínű csoportjában alighanem újdonságot jelent az ADAC-kiadóvállalat három kötetre tervezett kiadványa (amelyből eddig két kötet érkezett meg). Nyugat-Németország szövetségi államait sorra véve, a helységek ABC sorrendjében ismerteti és többnyire képekben is bemutatja az érdekesebb, jelentősebb műszaki létesítményeket, ipari telepeket és technikatörténeti látványosságokat. A felsorolás így igen sokrétű, közel sem egységes, hiszen az országjárók és külföldi turisták számára nem tematikus csoportosításban, hanem a helységek alfabetikus sorrendjében ismerteti a megtekintésre méltó objektumokat. Enne'k ellenére igen érdekes keresztmetszetet ad mind a régi Németország műszaki nevezetességeiről, múzeumairól és kiállításairól, mind a mai NSZK iparáról.

Az I. kötet Alsó-Szászország, Schleswig-Holstein, Hamburg és Bréma műszaki látványosságait öleli £el. Minthogy 200 helységben 600 figyelemre méltó létesítményt, tárgyat sorol fel. Az ismertetések, a nagyobb helységeknél a tömören összefoglalt történeti bemutatással kezdődik, néhány szóban bemutatja közlekdésének, iparának jellemzőit is. Ezután következik a műszaki vagy rokon témákkal foglalkozó múzeumok, az egyes ipartörténeti és teohnikatör- téneti emlékek, az érdekesebb modern ipartelepek, repülőterek, kikötők stb.

283