Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KÖNYVISMERTETÉS - Gazda István, ifj.: Lánczos Kornél: Einstein évtizede
leírása. Találomra felütve az útikönyvet: Kiel neve alatt 36 látványosságot említ, ezek között a Tengeralattjáró Múzeumot, a Tűzoltó Múzeumot, az 1886-ban épült víztornyot, a korszerű villanyerőművet a „Meteor” tengerkutató hajót és a központi tejüzemet is. Mindezek rendszeresen vagy alkalmanként nyitva állnak a látogatók számára, illetve előzetes bejelentés és városnéző túrák során megtekinthetők. A nagyobb városoknál (Hamburg, Bréma) már csoportosítva találjuk az érdekességeket. Ismét csak kiragadott példával: Hamburgnál 15 csoportra osztva találhatók a látványosságok, így külön sorolja fel a hajóforgalommal, a vasúti forgalommal, a postával és híradástechnikával, a tudománnyal és kutatással kapcsolatos intézményeket, objektumokat. Ugyancsak külön csoportosítja a kézműipar és mezőgazdaság történetének emlékeit, amelyek itt főként a malomipar bemutatásában gazdagok. A II. kötet Észak-Westphaliát tárgyalja, hasonló csoportosításban, és talán még nagyobb ábraanyaggal. Mint érdekességet említhetnénk pl. Hilchenbach egykori ezüstbányájában berendezett bányamúzeumot, a brühli „Monorialium” Fantáziaparkot (afféle átmeneti kultúrpark az ismert Dysneyland és a jövő századot felidéző kiállítások között), az effelbergi rádiótávcsövet, amely 100 méteres átmérővel a világ legnagyobb mozgatható rádióteleszkópját és a XVII. sz.-beli Stolbergi rézkohót. Az eddig megjelent kötetek arról tanúskodnak, hogy a németországi kulturális és idegenforgalmi szervezetek nagy súlyt fektetnek a technikai-tudományos múlt és jelen széleskörű ismertetésére. A füzeteket azonban az is hasznonnal lapozhatja, aki az ipar, technika és tudomány történetével, fejlődésével és mai kiemeltkedő alkotásaival foglalkozik. Nem tagdható, hogy a felsorolások némi (gazdasági és kereskedelmi) propagandát is sejtetnek, ám az ilyen propaganda egyáltalában nem kifogásolható. Nagyon célszerű lenne, ha a hazai kulturális és idegenforgalmi intézmények is példaként tekintenék ezt a németországi ötletet. Alighanem sokkal többet használna országunknak — elsősorban a külföldi látogatók, de a hazai országjárók, diákok szemében is — ha az elavult betyárromantika és „tsárda- kultusz” helyett ilyen tájékoztatót adhatnának az érdeklődők kezébe. Vajda Pál LÁNCZOS KORNÉL: EINSTEIN ÉVTIZEDE. Budapest, 1978. A nemrég elhunyt magyar származású ír professzor e művében az 1905-ös csodálatos einsteini évtől az általános relativitáselmélet megszületéséig kíséri végig minden idők egyik leghíresebb fizikusának életútját, tudományvilágának alakulását. Einstein nemcsak a relativitáselmélet, de a modern statisztikus szemlélet s a kvantumelmélet egyik megalapozója is volt. Lánczos Kornél 1928—29-ben Einstein konzultánsa volt Berlinben, majd mint megannyi kitűnő tudós, a náci hatalom elől Amerikába emigrált. Az emigránsok között volt Einstein is. Lánczos továbbra is kapcsolatban állt vele s épp e kapcsolattörténet áll utolsó művének középpontjában. Az „Einstein évtizede” kitűnő ismeretterjesztő munka, s dicséret illeti a kiadót illetve a sorozatot megindító Vekerdi Lászlót, hogy felfigyelt e műre, s annak rövidített változatát Terts István gondos fordításában közre is adta. Erről az évtizedről kevés használható tanulmány jelent meg magyar nyelven. Mivel Einstein életműve nemcsak a fizikusok, de pl. a tudománytörténészek számára is igen tanulságos, így igen nagy szükség volt egy olyan összefoglalóra, mely a nem fizikusokhoz is közelebb hozzá e nem éppen könnyű gondolat284
