Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Palágyi Gábor: A csavarról
PALÁGYI GÁBOR’ A CSAVARRÓL A csavar eredete a messzi múltba vész. Magának a szónak az eredete sem tisztázott egészen. A csavar szó, illetve a korábban használatos sróf szó legrégibb alakja az ó-skandináv nyelvben, mint „skrufa” található meg. A német nyelvben a 17. században jelenik a „schraube” szó, valószínűleg a gót — hangutánzó — „scruwa” szó nyomán. Nálunk a régen használatos „sróf” kétség kívül a schraube tájszólással mondott „schaufe” szóból ered. A jelenleg használatos csavar szó a kavar ige cs-s kezdetű párja. A köztudatban legrégebbi előfordulásként Pák Dienes 1829- ben írt „Vadásztudomány” című könyve ismeretes. Érdekes, hogy ugyanakkor egy 1797-ben íródott műben szerepel, hogy „... nintsenek mindenüt posta utak, az hol vágynak is pedig, igen tsavarosan járnak ...” Magának a csavarnak az eredetét is homály fedi. A közhit Archimedest tartja a csavar feltalálójának, s úgy tartják, hogy a gondolatot a szőlőkacs kunkorodása adta. Bizonyítékul azzal érvelnek, hogy a görögök a csavart és a szőlőt ugyanazzal a szóval fejezik ki. Archimedes csavar — vízkiemelő Mások a csiga házának vonalát tartják ötletadónak, igazukat bizonyítván azzal, hogy Vitruvius Pollio római építész és hadmérnök az i. e. 14—16-ban írt „De architectura libri decem” című munkájában, valamint Plinius Gaius a „História Naturális” című művében archimedesi vízicsigáról ír. A latin írók a * Gépek és Gépi Berendezések Kohó- és Gépipari Szabványosítási Központ, Budapest, XIV. Egressy út 20 b. 133
