Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Palágyi Gábor: A csavarról

középkorban „coohlean”nak neveznek minden csavart tárgyat. A cochlean szónak magyar fordítását Molnár János Pozsonyban 1777-ben kiadott „A fizikának eleji” című könyvében találni. Ebben írja: „A sajtoló csigának kettős a része, azon fellyül, hogy nyom vagy emel valami terhet”.

Vízemelő és ujjszorító

A csavarról legkorábban Cato Marcus Porcius a mezőgazdaságról szóló

i. e. 239-ben megjelent művében ír. Érdekes szerkezeti adatokat közöl a bor- és olajprésekről, s nagy jelentőséget tulajdonit a csavarnak, mint a préselés javítására szolgáló segédeszköznek.

A csavar korai és sokoldalú felhasználásáról tanúskodik, hogy Heron több berendezésről is szól, melynél csavart alkalmaztak.

Hosszú ideig nem találni ezután írásos nyomát a csavarnak. A 13. században újra előbukkan, mint fegyverzet, lovagi ruházat része. Haditechnikai fel- használásról tanúskodik az az 1482-ből származó rajz is, amelyben az ágyú- irányzáshoz alkalmaztak csavart.

Leonardo da Vinci nagyszámú rajzán is fellelhető a csavar, így a nagy súlyok emelésére alkalmas háromlábú állványán, ágyún, reszelővágón, hengerlő készüléken.

Augusto Ramelli a 16. században víziszivattyúnál használ csavart.

Nemcsak szerszámoknál, orvosi műszereknél kerül alkalmazásra, hanem olyan területen is, mint az ujjszorító, a „spanyol csizma” és más kínzóeszközök.

Plinius a már említett művében gömbölyű srófmenetről tesz említést. A Pompei-beli ásatások alkalmával találtak csavart lapos menettel, míg Had134

Csavaros irányzás. Rajz 1482-ből