Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Szilárd József: Eörvös Lóránd kapcsolatai az Északi-sark kutatással
nyilvánosság számára. Ebben a beszámolójában van Eötvösnek egy megjegyzése, ami az Északi-sark kutatással összefüggésben érdekesnek, sőt meglepőnek tűnik. A meg jegyzésiből ugyanis az derül ki, hogy Eötvös nagyon is figyelte és tudott arról, hogy mi történik az Északi-sark vidékén és jól ismerte Nansen vállalkozásának meglepő gondolatmenetét. Beszámolójának szóban forgó része a következőképpen hangzik: „...A változások a síkságokon sokkal kisebbek, de érdekesebbek ... stb. Ezek lábaink alatt elnyúló, szemünk elöl elvont föld alatti tömegeknek, lejtőknek, nagy sűrűségű hegyeknek megnyilvánulásai. Volt alkalmam megfigyelni ilyen hasonló hatásokat Szent Lőrincen, Budapesttől 7—8 km-re délkeletre fekvő kertemben. Jóllehet a síkságon voltunk, a nehézség változása ott hatszorosan nagyobbnak mutatkozott mint a normális változás; eltérően ettől irányban is. Mennyi érdekes kérdések származhatnak ebből a célból szervezett kutatásokból nagy kiterjedésű geodéziai mérésekre támaszkodva, példának okáért a Nagy-Magyar Alföldön! Vagy még érdekesebb volna hasonló megfigyeléseket végezni egy sarki expedíció alkalmával a »Fram« módjára befagyott sarki jégtömegek között torziós-ingákkal, amely hosszú útjai folyamán megmutatná az elhaladását a tenger álatti hegyek és völgyek fölött.” (9) Tudjuk, hogy Eötvös az itt kifejezett gondolatra később 1901. május 12-én, amikor a balatoni méréseiről a Magyar Tudományos Akadémián beszámol, költői szavakban újra visszatér. De ez a megnyilatkozása már egy évvel később hangzik el, mint Párizsban elmondott szavai. A továbbiakban még egyszer kerül kapcsolatba Eötvös Loránd a sarkkutatással. Történetesen akkor, amikor a Magyar Kormány, 1911. július 31-én megjelent okirattal őt, a Nemzetközi Sarkkutató Bizottságban a Magyar Kormány képviseletével megbízza. (10) A Kormány egy négy tagból álló delegációt nevez ki, melynek Eötvös Loránd a vezetője. Mellé rendelt tagok: Dr. Kepes Gyula I. oszt. honvéd főtörzsorvos, aki Weyprecht Károly sorhajóhadnagy és Payer Gyula térképész főhadnagy vezetése alatt az 1872—74. évi osztrák—magyar sarkkutatásra kivonult expedíció orvosa volt, továbbá Dr. Kövesligethy Radó, a budapesti Tudományegyetem tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és negyedik helyen — Gratzl Ágoston ny. ellentengernagy, aki mint fiatal sorhajózászlós, résztvett az 1882—83. évek folyamán az I. geofizikai év keretében az Osztrák— Magyar Monarchia haditengerészete által ellátott geofizikai megfigyelésekben s a yan Mayen szigeti mágneses megfigyeléseket egy esztendőn keresztül ő látta el. 10 évvel később, Gratzl az ott létrehozott berendezések és raktárak állagának ellenőrzése céljából, a francia kormány meghívására újból felkeresi yan Mayen szigetet és ez alkalommal Edinburgh-ban, yan Mayen szigetén, a Spits- bergákon és Tromsöben relatív-inga méréseket végez. Erre az útjára, külön e célból beszerzett teljesen új relatív-inga berendezéssel látták el, amelynek használatára Sterneck Róbert képezte ki a bécsi Katonai Földrajzi Intézetben. Gratzl egyébként pozsonyi születésű, magyar illetőségű tengerész tiszt volt és csak 1918-ban települt át Ausztriába. (Az Osztrák Állami Levéltár — Hadi Levéltár szíves közlése 1972. január 21-én.) Amikor Kövesligethy Radónak, a Kozmographia egyetemi tanárának, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagjának (1895 óta), a Nemzetközi Szeizmológiai Szövetség első titkárának Eötvös Lorándhoz intézett 1911. szeptember 5-én kelt levelét olvassuk, amelyben közli Eötvössel, hogy a Magyar Kormány 107
