Technikatörténeti szemle 11. (1979)

KÖNYVISMERTETÉS - Szabadváry Ferenc: Szőkefalvi Nagy Zoltán: Ilosvay Lajos

SZÖKEFALVI NAGY ZOLTÁN: ILOSVAY LAJOS (A múlt magyar tudósai sorozat) Akadémiai Kiadó 1978, 200 oldal, 1 arckép

Ilosvay Lajos kémikus több mint fél évszázadon keresztül állt a Műegyetem Általános Kémiai Tanszékének élén. A Magyar Tudományos Akadémiának tagja és alelnöke volt. Elnöke a Természettudományi Társulatnak. A magyar tudománynak hosszú időn keresztül kimagasló közéleti személyisége volt. A Műegyetemnek rektora éppen abban az időben, amikor a lágymányosi korszerű Műegyetem felépült. Igen nagy érdemei vannak a hazai oktatásban. Emléktáblája ott áll a Műegyetem kémiai épületének kapujában, szobra az aulában. Ilosvay Lajosról mégis egy kis fanyalgással illik beszélni. Aggkorában felmagasztalták. Akit életében túldicsérnek, azt halála után túlkritizálni szokták. Ez történt Ilosvay Lajossal is.

Szőkefalvi Nagy Zoltán kitűnő monográfiája objektiven mérlegelve értékeli tudománytörténeti távlatból Ilosvay Lajost, a tudóst, a pedagógust, a tudomány-szervezőt és a kultúrpolitikust. Érvei alapján most már maradandóan tudni fogjuk, hogy Ilosvay Lajos sokkal inkább a magasztalást érdemelte ki, mint a fanyalgást. Egy bámulatosan aktív és tevékeny férfi képe áll elénk az élvezetesen megírt könyvből. Aki viszonylag szerény körülmények közül a saját erejéből és a saját tehetsége révén jutott olyan nagy befolyáshoz kortársai körében, hogy azt élete végén már egyre nehezebb volt megemésztemiök. Pedig Ilosvay Lajos mint ember is sok tanújelét adta egyenességének és becsületességének. A maga korában polgári haladó világnézetű volt, a társadalmi fejlődés szorgalmazója polgári korlátái között. Nem volt tőle várható, hogy a Tanácsköztársaság célkitűzéseivel egyetértsen és azokat fenntartás nélkül támogassa. De levéltári anyagok bőven bizonyítják, hogy akkor is közreműködött oktatási reformok kidolgozásában, még inkább azt, hogy példamutató bátorsággal állt ki a Tanácsköztársaság bukása után azon kollégái mellett nagy tekintélyével, akiket üldözni kezdtek. Szerény tudós volt, de felismerte a tudományban szükséges tennivalókat és meglátta, hogy ki a tehetség. Szorgalmazta új tanszékek létrehozását és azok élére olyan neves tudósok kinevezését, mint Sigmond Elek és Zemplén Géza.

Fiatal emberként került a tanszék élére és .akkor nagy lelkesedéssel fogott a tudományos kutatáshoz. A múlt század végén sok maradandó alkotással gyarapította a szervetlen és analitikai kémiát. Az Ilosvay—Griess reagens az ionspecifikus reagenseknek világviszonylatban is egyik elsője.

Később nagy tudományos-közéleti tevékenysége, publicisztikai munkássága kevesebb időt adott neki a laboratóriumi kutatáshoz, de intézetében azért szorgalmasan dolgoztak. Tanársegédei szorgalmasan publikáltak és ez az ő érdeme is, még ha nagy mesteréhez Than Károlyhoz hasonlóan ő sem igényelte, hogy szerzőként szerepeljen munkatársai közleményeiben. Akik kritizálták, azok már az aggastyánt ismerték és aggastyánok ritkán szokták alko- tóan előbbre vinni a tudományt. Talán hiba volt, hogy 52 éven keresztül állt tanszéke élén, 83 éves koráig, ami különben világrekord tanszékvezetésben. De ezt is azért tette, mert nem tudott lemondani a munkáról, nem tudott élni anélkül, hogy hetente meg ne tartsa óráit, amelynek megtartásában olyan lelki- ismeretes volt, hogy semmiféle más kötelezettség nem vehette rá, hogy ne tartsa meg őket.

Szőkefalvi Nagy Zoltán alapos kutatás alapján írta meg e kis formátumú könyvet rendkívül tömören, de olyan módon, hogy abból mégis minden ki262