Technikatörténeti szemle 11. (1979)

KÖNYVISMERTETÉS - Szabadváry Ferenc: Szőkefalvi Nagy Zoltán: Ilosvay Lajos

SZÖKEFALVI NAGY ZOLTÁN: ILOSVAY LAJOS (A múlt magyar tudósai sorozat) Akadémiai Kiadó 1978, 200 oldal, 1 arckép Ilosvay Lajos kémikus több mint fél évszázadon keresztül állt a Műegye­tem Általános Kémiai Tanszékének élén. A Magyar Tudományos Akadémiá­nak tagja és alelnöke volt. Elnöke a Természettudományi Társulatnak. A ma­gyar tudománynak hosszú időn keresztül kimagasló közéleti személyisége volt. A Műegyetemnek rektora éppen abban az időben, amikor a lágymányosi kor­szerű Műegyetem felépült. Igen nagy érdemei vannak a hazai oktatásban. Emléktáblája ott áll a Műegyetem kémiai épületének kapujában, szobra az aulában. Ilosvay Lajosról mégis egy kis fanyalgással illik beszélni. Aggkorá­ban felmagasztalták. Akit életében túldicsérnek, azt halála után túlkritizálni szokták. Ez történt Ilosvay Lajossal is. Szőkefalvi Nagy Zoltán kitűnő monográfiája objektiven mérlegelve érté­keli tudománytörténeti távlatból Ilosvay Lajost, a tudóst, a pedagógust, a tudomány-szervezőt és a kultúrpolitikust. Érvei alapján most már maradan­dóan tudni fogjuk, hogy Ilosvay Lajos sokkal inkább a magasztalást érdemelte ki, mint a fanyalgást. Egy bámulatosan aktív és tevékeny férfi képe áll elénk az élvezetesen megírt könyvből. Aki viszonylag szerény körülmények közül a saját erejéből és a saját tehetsége révén jutott olyan nagy befolyáshoz kor­társai körében, hogy azt élete végén már egyre nehezebb volt megemésztemiök. Pedig Ilosvay Lajos mint ember is sok tanújelét adta egyenességének és becsületességének. A maga korában polgári haladó világnézetű volt, a társa­dalmi fejlődés szorgalmazója polgári korlátái között. Nem volt tőle várható, hogy a Tanácsköztársaság célkitűzéseivel egyetértsen és azokat fenntartás nélkül támogassa. De levéltári anyagok bőven bizonyítják, hogy akkor is köz­reműködött oktatási reformok kidolgozásában, még inkább azt, hogy példa­mutató bátorsággal állt ki a Tanácsköztársaság bukása után azon kollégái mellett nagy tekintélyével, akiket üldözni kezdtek. Szerény tudós volt, de felismerte a tudományban szükséges tennivalókat és meglátta, hogy ki a tehet­ség. Szorgalmazta új tanszékek létrehozását és azok élére olyan neves tudósok kinevezését, mint Sigmond Elek és Zemplén Géza. Fiatal emberként került a tanszék élére és .akkor nagy lelkesedéssel fogott a tudományos kutatáshoz. A múlt század végén sok maradandó alkotással gya­rapította a szervetlen és analitikai kémiát. Az Ilosvay—Griess reagens az ion­specifikus reagenseknek világviszonylatban is egyik elsője. Később nagy tudományos-közéleti tevékenysége, publicisztikai munkás­sága kevesebb időt adott neki a laboratóriumi kutatáshoz, de intézetében azért szorgalmasan dolgoztak. Tanársegédei szorgalmasan publikáltak és ez az ő érdeme is, még ha nagy mesteréhez Than Károlyhoz hasonlóan ő sem igé­nyelte, hogy szerzőként szerepeljen munkatársai közleményeiben. Akik kriti­zálták, azok már az aggastyánt ismerték és aggastyánok ritkán szokták alko- tóan előbbre vinni a tudományt. Talán hiba volt, hogy 52 éven keresztül állt tanszéke élén, 83 éves koráig, ami különben világrekord tanszékvezetésben. De ezt is azért tette, mert nem tudott lemondani a munkáról, nem tudott élni anélkül, hogy hetente meg ne tartsa óráit, amelynek megtartásában olyan lelki- ismeretes volt, hogy semmiféle más kötelezettség nem vehette rá, hogy ne tartsa meg őket. Szőkefalvi Nagy Zoltán alapos kutatás alapján írta meg e kis formátumú könyvet rendkívül tömören, de olyan módon, hogy abból mégis minden ki­262

Next

/
Thumbnails
Contents