Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A Rába szabályozása, 1762-1895
szükség a Rába vízerejének ilyen felhasználására. A társulat felkérte Meiszner Ernőt, hogy ennek megfelelően dolgozza át az Üjházy-féle tervet. A munka folyamatosan haladt előre, a tervezés befejeztével a társulat aktív szerepe a szabályozási munkában le is zárult. Az 1878-ra elkészült „Fő-terv”,-et a közgyűlés elfogadta, és kisebb-nagyobb módosításokkal ennek alapján került sor a szabályozásra. A ,,Fő-terv” négy munkafolyamatra tett javaslatot: (1) a Rába szabályozása Győr és Sárvár között; (2) a Rábca rendezése Hugotig, a Kis-Rába szabályozása Kapuvárig; (3) a győri védtöltés megépítése; (4) a Marcal szabályozása Marcaltőig, új torkolat létesítése. A tervet a Hanság—Fertő rendezése, belvízcsatornák építése, valamint öntözőcsatornákról szóló javaslat egészítette ki. A Rábán 115 átvágást terveztek, és így a korábbi 130,85 km-es folyószakasz hosszúsága csak 82,31 km lett volna. A tervező véleménye szerint ezáltal a meder vízlevezető képessége 286 m:7sec-ra növekszik, A maximális vízhozamot — Keczkés Károly 1833. évi számításai alapján — 492 m:i/sec-nak vette, tehát 206 m:!/sec-t kellett volna a töltések között levezetni. A töltések és átvágások tervezett méretei a következők voltak: Átvágások szélessége: 6—8—10 m, — mélysége: Ima vízszint alatt. A töltések méreteinek megálapításánál az 1850. évi 6,08 m-es győri árvízszintet tekintette mértékadónak. Magasságuk az árvízszint felett 1 m, koronaszélességük 3 m, a rézsű aránya 1:3 illetőleg 1:1,5 lett volna. A torkolat előtti folyószakaszon különleges méreteket tervezett. A töltések távolságát 271 m-ben határozta meg, és így a Rába vízlevezető képessége 378 m:!/sec lett volna, tehát nem volt alkalmas a Rába nagyvízének és a Marcalnak levezetésére. A felesleget — a terv szerint — öntözés céljaira is alkalmas csatornákon kellett volna levezetni. A társulat nem volt képes a terv végrehajtására. A minisztérium Szapáry Istvánt, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánját küldte királyi biztosnak. A biztos egyetlen célja az volt, hogy a közgyűléssel a munka folytatásához szükséges kölcsönt megszavaztassa, de nem ért el eredményt, és ezért felmentették tisztsége alól. Utódja 1880. dec. 12-től Radó Kálmán, Vas megye főispánja lett. Radó kinevezésével olyan egyén került a társulat élére, — aki szemben elődjeivel — helyi ismeretekkel rendelkezett. Sikerült a Vas és Győr megyei ellentéteket is személyével áthidalni. Mivel a főispán volt a kormány- biztos, a Vas megyei törvényhatóság nem ellenezte tovább a társulat működését.39 A megyék és a minisztérium ezalatt megvizsgálták a Meiszner által elkészített „Fő-terv”-et és keresztülvitték a legfontosabb változásokat. Csak 80 átvágást engedélyeztek, a Rábcát csupán Bősárkányig kívánták szabályozni, és csökkentették a tervezett Hanság-csatorna méreteit is. A hullámtér szélességét a minisztérium nem tartotta elegendőnek. A Rábánál a torkolat és Árpás között 400 m, Árpás — Marcaltő között 320 m széles hullámtér létesítését rendelték el/*0 A Rába alsó szakaszán így 838 m:!/sec vizet volt képes levezetni. A minisztérium csökkentette a belvízcsatornák számát, az öntözés bevezetését pedig nem találta időszerűnek. Közben a biztos és a megyei vezetők propagandát fejtettek ki, hogy az érdekeltek a munka folytatásához szükséges kölcsönt megszavazzák, azonban semmiféle eredményt nem értek el. A tervmódosítás maga is bizonytalanságot eredményezett. 1881—1882-es társulati közgyűléseken minden újabb javaslatot 91
