Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A Rába szabályozása, 1762-1895
leszavaztak az érdekeltek.41 A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumot mindez nem érte váratlanul. Elérkezettnek látták az időt, hogy a kérdést a törvényhozás útján döntsék el. Krisztinkovich Ede — ekkor már mint ország- gyűlési képviselő — megkezdte a Rábával kapcsolatos törvényjavaslat előkészítését. A törvény kiadását az árvizek sürgették. 1883-ban minden korábbinál nagyobb árvíz volt. 19 község került víz alá, az elöntött terület nagysága 27 057 holdat tett ki.42 Veszélybe került Győr városa is. Győrsziget lakosságát ki kellett telepíteni. Győr-Üjváros minden utcáját víz borította, és a házak egy része összedőlt. Az árvíz levonulása után a közmunka- és közlekedésügyi miniszter bizalmas levélben fordult Radó Kálmánhoz, és kérte, hogy Győrben azonnal kezdjék el a munkát, mert a város helyzetét nem lehet kockáztatni.4'1 1884-ben a Közmunka- és Közlekedésügyi, valamint a Pénzügyminisztérium együttesen adták be a törvényjavaslatot, amelyet a király 1885: XV. tc.-ként szentesített. A törvény — az előzményeknek megfelelően — a Rába Sárvártól Győrig; a Rábca Bősárkánytól Győrig való rendezését, a győri körtöltés, a Marcaltorkolat és a Hanság-csatorna újjáépítését rendelte el. A költségekre 7 020 000 Ft-ot irányoztak elő, amit kölcsön formájában bocsátottak a társulat rendelkezésére.44 Már a törvényjavaslat meghatározta az átvágások és töltések végleges méreteit, hogy az összehangolt munka feltételei az összes folyószakaszokon biztosítva legyenek. E méretek a Rábánál a következők voltak: Töltések teljes magassága jobbparton: 2,82—4,81 m; balparton: 3—3,32 m — rézsűje: 1:1—1:2 víz felől; 1:3 külső oldalon — koronaszélessége: 3—4 m — padka szélessége: 3 m; árvízszint feletti magasság: 1,13 Átvágások fenékszélessége: 5 m; Győr—Patona között: 25 m — mélysége kisvíz alatt 0,5—0,6 m.45 1886. jún. 15-én versenytárgyalást hirdettek a munka elvégzésére. Neu- schloss Miksa és Freund Nándor ajánlatát fogadták el, akik a munkát 1886. szept. 20-án a Rábcánál megkezdték.41’ Az okt. 21-én jóváhagyott szerződés szerint a vállalkozó kötelezte magát, hogy a feladatot 6 év alatt végrehajtja, az előírt program sorrendjében. A vállalkozó a biztossal és a társulattal — munka közben többször — szembekerült. Sok baj volt a határidők betartása körül, külön egyezkedte az anyag elhelyezéséről, a kiemelt homok és kavics új felhasználásáról. A legfőbb nehézséget az jelentette, hogy az építkezés ideje alatt is fel kellett készülni az árvízre. A munka folyamán általában először elvitték a régi gátakat, azután megkezdődött az új medrek ásása, végül a töltések építése. A minisztérium döntése szerint, ahol még nem volt szabályozás, ott a törvény- hatóság felelt a régi gátak épségéért, és köteles volt védekezni árvíz esetén. Ha a vállalkozó már megkezdte a munkát, és elvitte a régi töltést, mindaddig felelt a területért, míg az építkezés tartott. Ezután a társulat gondoskodott a védművekről.47 Az árvíz a munkafolyamatot is akadályozta. A védekezés munkaerőt vont el a területről, a mederből kilépő víz tönkretette a készülő építményeket. Egyúttal azonban az árvíz az elvégzett munka próbája is volt, amikor kiderült, hogy az elkészült töltések és átvágások hol szorulnak javításra. 1887. február utolsó napjaiban jeges árvíz vonult le a folyón, azonban sehol sem volt elöntés.48 92
