Technikatörténeti szemle 11. (1979)

KÖNYVISMERTETÉS - Pesty Mónika: Shmuel Sambursky: Naturerkenntnis und Weltbild

világot. Illy József relativitáselmélet-történeti tanulmányai a jelen sorok olvasói előtt bizonyára ismertek, s azok most e témakörben kevéssé járatos olvasók előtt is élvezetessé válhatnak, ha előtanulmányként elolvassák Lánczos Kornél kötetét.

Száz esztendeje született Einstein, így e rangos évforduló is emeli a kötet „tekintélyét”. Ahogyan Newton is nagy hatással volt 18. századi tudományunkra, ugyanúgy, csak talán áttételesebben hatott Einstein kétszáz évvel később. Az einsteini nagy éveket már többen is feltérképezték — köztük tán Lánczosé a legérthetőbb —, de hazai viszonylatban ez még nem történt meg. Tudománytörténet-írásunk már hosszú ideje adós olyan jellegű feldolgozásokkal, mint Lánczosé, s különösen áll ez a magyar vonatkozású eseménysorozatokra. Tudománytörténészeink eddig csak azt próbálták bizonyítani, hogy a röntgensugárzás felfedezésére milyen gyorsan reagált a hazai tudóskor, hogy milyen sokat írtak a radioaktivitás mibenlétéről, hogy voltak akik felfigyelték Plánokra és Bohrra, de hogy Einstein hogyan hatott az itthoni tudományra, erről eddig keveset értekeztek. Érdemes lenne hát ezt is feltárni s párhuzamba állítani a nagy tíz évvel. De természetesen mindezt oly élvezetesen szabad csak „tálalni”, ahogyan azt Lánczos Kornél is tette.

ifj. Gazda István

SHMUEL SAMBURSKY: NATURERKENNTNIS UND WELTBILD, Zürich 1977. (Természetismeret és világkép.)

A szerző a fenti címmel tíz, tudománytörténettel foglalkozó előadását teszi közzé. Mint könyvének előszavában elmondja, imind a tíz értekezést ugyanaz a két alapmotívum hatja át. Az egyik: feltárni a mai tudományos ismeretek gyökereit a görögöknél, a másik pedig a fizikai megismerés és a filozófiai elméletek kölcsönhatása. Ennek megfelelően a neves tudománytörténész és fizikus könyvében nem a tudományok, vagy azon belül a fizika történetének rendszeres felépítését adja, hanem azokat a korszakokat, személyeket, problémákat választja ki és elemzi, amelyek e két elv szempontjából döntő jelentőségűek. Vizsgálata során a legrégebbi időktől jut el egészen napjaink, még el sem döntött kérdéseiig. Lényegében három korszakkal foglalkozik: az első az antik kor (kb. i. e. V. sz. — i. sz. V. sz.); a második a Kopernikusszal kezdődő, Keplerrel és Galileivel folytatódó és Newtonnal végződő korszak; a harmadik pedig a modern fizika kora, amit körülbelül a múlt század második felétől számíthatunk, s itt a legnagyobb szerep Einsteinnek jut.

A szerző a fizikai megismerés folyamatát vizsgálja, a fogalmak keletkezését és módosulását, itt a központi probléma természetesen már a tér és idő fogalma. Hogyan jutnak el a konkréttól az absztraktig, és hogyan kap az absztrakt jól meghatározott fizikai tartalmat? Hogyan jön létre egy tudományos elmélet, és mi a kritériuma annak, hogy az egyik elméletet előnyben részesítsük a másikkal szemben? Jobb-e az az elmélet, amelyik egyszerűbb? Feltételezhetjük-e egyáltalán — ahogy a tudósok és gondolkodók évszázadokon keresztül tették —, hogy a „természet nem csinál semmit feleslegesen”, vagyis mindenben célszerűségre és egyszerűségre törekszik? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre a különböző korokban adott válaszokat elemzi Sambursky a természettudományok akkori fejlettségének tükrében.

Logikus, hogy az első felmerülő kérdés a tudományos gondolkozás létrejötte. A babilóniaiak, bár számos tudományos eredmény birtokában voltak, mégsem alkottak tudományos elméleteket, s mivel megmaradtak a jelenségek

285