Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KÖNYVISMERTETÉS - Teőke Géza: Herbert Fank York: A tanácsadók. Oppenheimer, Teller és a szuperbomba
végeredményben lenyűgöző olvasmány. Néhol azonban az események megvilágítása kissé egyoldalúnak látszik. A történelmi események újszerű megvilágítását az tette lehetővé a szerző számára, hogy nemcsak személyes ismerőse volt a legtöbb szereplőnek, hanem időközben feloldották sok okmány közlési tilalmát. Az események tükrében jól kirajzolódik a két főszereplő: Oppenheimer és Teller jelleme is. Oppenheimer mint a Los Alamos Scientific Laboratory igazgatója jelentős segítséget nyújtott az USA nukleáris programjának és politikájának kidolgozásához. Oppenheimer nézeteit részletesen kifejtette az USA külügyminisztériuma számára 1953-ban írt tanulmányában, amelyben rámutatott — többek közt — arra, hogy az ország népével jobban meg kell értetni, milyen veszélyt rejt magában az atomfegyverkezési verseny, és szorosabban kell együttműködni az USA szövetségeseivel a korszerű tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos támadási és védekezési problémák megoldásai vonatkozásában. Oppenheimer- nek ebben a cikkében szerepelt az a híressé vált és sóikat idézett mondata: „Egy üvegbe zárt két skorpió bármelyike képes megölni a másikat, de csak a saját élete kockáztatásával.” Oppenheimer a második atomfegyver-kutatási laboratórium (Livermore) felállítását ellenezte. Ellenfelei ezt úgy fogták fel, hogy ezzel a Szovjetunió érdékeit szolgálta és segítette elő. Oppenheimer a vádlottak padjára került, mert azzal is megvádolták, hogy kémkedett a Szovjetunió javára, illetve összejátszott a szovjet tudósokkal. A kihallgatott tanúk nagy többsége Oppenheimer mellett vallott. Védelmére keltek olyanok is, akik véleménye az övétől eltérő volt. Ezek közé tartozott a magyar származású Neumann János, a világhírű matematikus. Oppemheimernek végül :is sikerült magát tisztáznia, de befolyása egyre csökkent és fokozatosan kiszorították minden felelős tisztségéből. Csaknem 10 évvel később, 1963. december 3-án Lyndon Johnson elnök Oppenheimert Fermi-díjjal jutalmazta, ami a legnagyobb kitüntetés, amelyet az USA kormánya az atomenergia területén elért munkájáért és kimagasló érdemeiért bárkinek adhat. (Teller egy évvel előbb kapta meg ugyanezt az elismerést, a kitüntetést javasló bizottság hallgatólagos megállapodásával, hogy a következő évben arra Oppenheimert fogják ajánlani.) Az elnök másik híressé (egyesek szerint hirihedtté) vált tanácsadója, a magyar származású Teller Ede (Edward) meggyőződése szerint azért harcolt, hogy az USA-nak mielőbb legyen szuperbombája, mert új hazája biztonságát ától féltette, hogy a Hitler Európájában rekedt tudós társai segítségével a németek megelőzhetik ebben. Ezért küzdött egy második atomfegyver kutatási laboratórium felállításáért, amit a Livermore Laboratory létrehozásával sikerült is megvalósítania. Teller szavai szerint: „A tudós nefm felelős a természet törvényeiért. Az ő feladata rájönni arra, hogy ezek a törvények miképpen működnek. A tudósnak azt kell kitalálnia, hogy miképpen lehet ezeket a törvényeket az emberi akarat szolgálatába állítani. Ezzel szemben nem a tudós hivatott eldönteni, hogy szükséges-e a hidrogénbombát gyártani...” Mi viszont azt tartjuk, hogy nem helyes minden felelősséget áthárítani a 281
