Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KÖNYVISMERTETÉS - Bartha Lajos, ifj.: Charles A. Whitney: A Tejútrendszer felfedezése
3—62. old.) A híres kőkör elrendezésének, alakjának és régészeti leírásának ismertetése után Hoyle — más szerzők munkáit is felhasználva — arra igyekszik választ találni, hogy milyen fajta, az évszakok és a naptári időszámítással .kapcsolatos jelenségek meghatározására volt alkalmas az építmény. A legfeltűnőbb megállapítás kétségtelenül az, hogy a Stonehenge alkalmas volt a bekövetkező nap- és holdfogyatkozások előrejelzésére. Sajnos a szerző itt nem ismerteti az ellenvéleményeket, csupán a saját válaszcikkét közli (40—50. old.), így az olvasó óhatatlanul egyoldalú tájékoztatást kap a vita állásáról. Ám így is kétségtelenül érdekes és szellemes okfejtés, amelyet azonban semmi esetre sem szabad bizonyított ténynek tekinteni! A második tanulmány (Kopernikusz, 63—138. old.), mint a címe is mutatja, a kopernikuszi világkép-forradalom, előzményeit, indítóokait, kibontakozását és következményeit foglalja össze. Hoyle emellett arra is módot talál, hogy a nagy lengyel tudós életét is bemutassa, főként életének és müvének homályos, tisztázatlan kérdéseit vizsgálva. A fejezet kétségtelenül nyeresége a hazai Kopernikusz-irodalomnak, bár azt sem feledhetjük, hogy az angol szerző helyenként meglepő tájékozatlanságot árul el az újabb Kopernikusz- kutatásokra vonatkozóan. Néhol igen merész, jóformán megalapozatlan találgatásokba bocsátkozik, és nem eléggé hangsúlyozza, hogy itt nem alátámasztott, dokumentálható felfogást ismertet. Még kevésbé fogadhatók el, nem is alátámasztottak az olyanféle megállapítások, mint amilyet pl. Kopernikusz (egyetlen) tanítványának, Georg Joachim Rheticusnak kis művével kapcsolatban tesz: „...azt tapasztaljuk, hogy inkább szemtelenségről árulkodik, mint hozzá nem értésről”. Ha Hoyle ezt a megállapítást — amelyet tényként közöl —, megfelelő idézetekkel és hivatkozásokkal bizonyította volna, úgy talán elhihietnénk, így azonban csak (esetleg tudat alatti) ellenszenv kifejezésének ítélhetjük. A fejezetnek e gyengeségeit leszámítva, jelentős érdemei vannak a pré- kopernikánus és a kopernikuszi szemlélet, a „világmodellek” alapos ismertetése terén. Kétségtelen, hogy a magyarországi érdeklődők először kaphatnak alaposabb bepillantást e sokat emlegetett de kevéssé ismert problémakörbe. ifj. Bartha Lajos CHARLES A. WHITNEY: A TEJÚTRENDSZER FELFEDEZÉSE. Gondolat kiadó. (Fordította: Kelemen János, lektorálta: ifj. Gazda István.) Budapest, 1978. Műfaját tekintve az amerikai csillagász műve ismeretterjesztő könyv: a csillagászatnak egy olyan területét mutatja be az érdeklődők számára, amelyről hazai irodalomban önálló munka még nem jelent meg. A Tejútrendszer szerkezetének és sajátságainak, a Galaxist alkotó csillagok fejlődésének ismertetése után röviden bemutatja a kozmosz szerkezetéről ma megalkotható képet. A szerző azonban mondanivalóját — ügyes pedagógiai fogással — a csillagászati megismerés, az Univerzum szerkezetének fokozatos feltárulása, tehát az asztronómia történetének keretébe ágyazza. Ebből a szempontból munkája már túllépi az ismeretterjesztés határait és átfogó csilagászattörténeti munkává bővül. A tudománytörténet, sőt némileg a természetszemlélet fejlődésének kutatója számára ezért igen értékes adatokat és szempontokat nyújt Whitney műve, annál is inkább, mivel ez a szempont a szerzőtől sem idegen. A tudománytörténeti rész értékét emeli a bőséges idézet-anyag is, amely a magyarországi olvasók számára eddig szinté hozzáférhetetlen volt, de a szak276
