Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KÖNYVISMERTETÉS - Bartha Lajos, ifj.: Heinrich László: Az első kolozsvári csillagda
rövid áttekintést ad más államokról is. Megtudhatjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság területén négy egyetemen, ill. főiskolán van rendszeres technikatörténeti előadás (Magdeburg, Karl-Marx-Stadt, Drezda, Freiberg). Emellett technika és tudománytörténet rendszeres tanítása folyik Berlinben, Münchenben (külön a Deutsches Museumban is), Stuttgartban; gazdaságtörténettel összekapcsolva Bochumban, Brémában, Darmstadban és Dortmundban; történettudománnyal együtt tanítják Nyugat-Berlinben és Hannoverben. Ehhez viszonyítva az Egyesült Államokban aránylag elmaradott az oktatási szint, bár hat professzori című előadója van a témának. Az észak-európai főiskoláknak viszont mindegyikén tartanak technikatörténeti tanfolyamokat. Finnországban a Műszaki Főiskolán (Helsinki), Dániában az Arhus Egyetemen, valamint a Technikai Múzeumban, Norvégiában, a bergeni főiskolán. Svédországban 1968-tól indult meg lendületes fejlődés. A királyi Technikai Főiskola mellett a göteborgi Chalmers Műszaki Főiskola, a linköppingi Főiskola és az uppsalai Kultúrmérnöki Egyetem is tantervébe iktatta a műszaktörténetet. Az Umea Egyetem az 1978/79. évi tanévben kezd ilyen előadásokat. Kívánatosnak látszik a Műszaki Múzeumok bekapcsolódása az oktatásba. Vajda Pál HEINRICH LÁSZLÓ: AZ ELSŐ KOLOZSVÁRI CSILLAGDA. Kritérion, Bukarest, 1978. 118. old. 18. képtábla. Ára 5,50 lei. Heinrich László kisalakú könyvecskéje régi hiányt kíván pótolni, amikor bemutatja az edélyi asztronómia egyik fontos fejezetét, a kolozsvári csillagászat fejlődését. Az erdélyi csilagászat igen fontos szerepet játszott az elmúlt évszázadokban, hiszen nemcsak e tudomány európai fejlődésének legkeletibb végvára volt, hanem másfél évszázadon át a magyar csillagászatot is részben ez képviselte. A könyv szerzője nem kívánta az egész erdélyi asztronómia történetét feltárni, csupán a kolozsvári csillagvizsgáló alapítására, fejlődésére és működésére szorítkozott. Művének első részében azonban — igen helyesen — a reneszánsz tudományos fellendülésétől (Vitéz János nagyváradi csillagvizsgálója) a török kiűzéséig és Marsigli gróf térképező munkájáig áttekintő képet ad az erdélyi asztronómiáról. (A csillagászat hajszálgyökerei Erdélyben, 8—20. old.) Ugyancsak tágabb horizontú a következő fejezet is, amelyben a Báthory Egyetem oktatási tárgyaival, és a méltatlanul elfeledett Jánosi Miklós (1701—1741) kolozsvári csillagda alapítási tervével, valamint geometriai művével foglalkozik. (A tudományos csillagászat kezdetei Erdélyben, 20—27. old.) A szerző itt szerencsésen szakít azzal az évszázados tévedéssel, amely az első kolozsvári csillagvizsgáló gondolatát Hell Miksa ottani tartózkodásával kapcsolja össze. Ennek ellenére érdemei szerint és bőségesen foglalkozik Hell Miksával a következő fejezet. (Höll Miksa kolozsvári évei, 1752—1755.) (28—49 old.) A kiváló csillagász rövid életrajza mellett bemutatja Hell eddig keveset tárgyalt matematikai és tankönyvírói munkásságát, mágneses kísérleteit is. Itt újdonságot is nyújt, leírva Hellnek egy eddig ismeretlen matematikai művét. (Materia Tentaminis Mathematici.) Itt írja le, talán kissé rövidre szabva Hell csillagda szervezési munkáját is. A következő rövid rész (Hell bécsi évei, 38—46 old.) azonban kimaradhatott volna. Fontos, és a hazai tudománytörténetben eddig kidolgozatlan fejezet a 264
