Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Der Weg der Physik (A fizika útja)
könyv következő része, amely a kolozsvári csillagda felavatását követő évtizedek meglehetősen változatos és hányatott éveit mutatja be. (A csillagda második korszaka. Az új csillagda. 50—63. old.) A Hell által megalapított csillagdát Hartmann Ferdinánd hozta tető alá, munkáját azonban 1773-ban félbeszakította a jezsuita rend eltörlése. Utóbb a piaristák kezelésébe került az obszervatórium, ám 1798-ban tűzvész pusztította el berendezésének nagy részét. Az új csillagvizsgáló, Geogő Adolf matematikus és Mártonffy József erdélyi püspök — kiváló matematikus és amatőr csillagász — fáradozása nyomán 1805-ben készült el. A Kormányszék (Gubernium) tetőzetére emelt obszerva- oktatást és népművelést szolgálta. Figyelmet érdemel Hornyay Ambrus Ádám (1791—1852) tevékenysége, 1832—45 között. Hornyay kitűnő tankönyveket is írt, és egy eddig ismeretlen földrajzi szélesség-táblázatot közölt. Nagyon kevés mondanivalója van Heinrich Lászlónak az első kolozsvári egyetem keretében működő obszervatóriumról. (A csillagda az állami egyetem keretében. 64—65. old.) Ügy vélem, hogy Martin Lajos munkássága, aki 1872— 95 közt vezette a csillagdát, több figyelmet érdemelne. A szerző mit sem tud Schwáb Frigyes világviszonylatban is értékes változócsillag megfigyeléseiről az 1980-as években. Ez a könyv leggyengébb fejezete. „Az első kolozsvári csillagda felszerelésének maradványai” (65—76 old.) és „A kolozsvári és a gyulafehérvári csillagda kapcsolata” (76—80. old.) a fennmaradt tárgyi emlékekkel foglalkozik. Leírja a ma is meglevő műszereket és érdekesebb könyveket. Nagy kár, hogy a könyvön erősen érződik: szerzője nem járatos a csillagászatban. Éppen műszerleírásai keveset mondanak, sőt tévesek. (Pl. egy bécsi gyártmányú azimutális távcsövet angol készítményű, egyenlítői tengelyű műszernek ítél; a mikrométer leírása a 108. oldalon nemcsak hibás, ide értelmetlen, a kompasszt érthetetlen okból kompasztomnak nevezi, stb.) Ugyancsak a gyakorlat hiánya látszik abból is, hogy semmit sem említ a csillagvizsgálóban végzett munkákból. Hiányolhatjuk, hogy a szerző nem tud Batthyány Ignác erdélyi püspök kolozsvári magáncsillagdájáról, amelynek felszerelése pedig hozzájárult az elpusztult obszervatórium újjáépítéséihez. Kisebb hiányosság, hogy nem említi az erdélyi kalendárium-számolókat, akik a XVI.—XVII. században büszkén nevezték magukat „Erdély Ástronomusai”-nak. Kár, hogy összetéveszti Honter János Erdély-térképét a jeles szász reformátor világatlaszával. Mindennek ellenére mégis értékes munka Heinrich László könyve. Sok újat ad, szétszórt és ismeretlen adatokat foglal össze. Az pedig felettébb elgondolkodtató, hogy a magyarországi csillagászat egészéről még ekkora terjedelmű jó könyv sincsen! ifj. Bartha Lajos DER WEG DER PHYSIK. (A fizika útja) összeállította: Sambursky, Shmuel. Artemis Verlag, Zürich—München, I—III. köt. 1975—77. A fizika történetének hagyományos tárgyalási módja: az események, felfedezések, gondolatok időrendi felsorolása. Aki azonban — legalább nagyvonalakban — ismeri a fizika „iskolás” történetét, jóval többet tanulhat a szerzők eredeti műveinek, saját szavaikkal idézett gondolatainak megismeréséből. A tudomány történetében nem egyedülálló, hogy a különböző korok gondolkodóinak, kutatóinak eredeti műveiből összeválogatva kísérelik meg a fejlődés, az új eszmék kibontakozásának bemutatását. Ezek a „breviáriumok” igen 265
