Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KRÓNIKA - Szabadváry Ferenc - Kminiakova, Greta - Verő Gábor: "Írógép tegnap és ma" = "Pisacie stroje vcera na dnes". A Kassai Technikai Múzeum és az Országos Műszaki Múzeum kiállítása
Nem akarom persze csak dicsérni az írógépet, majdnem minden találmány jót és rosszat is hoz. Felmerül bennem gyakran a kérdés, vajon lenne-e világunkban ekkora bürokrácia, ilyen nagymértékű felesleges levelezés, ügyiratvándoroltatás, ha nem lenne írógép. Vajon születne-e annyi terjedelmes rendelet, ha mindegyiket kézzel kellene a hivatalos közlönyök számára leírni, kellene annyi adatszolgáltatás, ha a válaszokat a kérdezőnek kézírásokból kellene kibogozni? No, de ne bíráljuk tovább e szolgálatkész kis szerkezetet éppen az ő ünnepén, ne varrjunk nyakába olyan hibákat, amelyekről ő nem tehet, csak felhasználói, az emberek. Ö készségesen és szorgalmasan lekopogtat mindent, amit lekopogtatnak rajta. Ahol sokat írnak vele, annyira megszokott ismerős lesz monoton zaja, hogy az ember akkor kapja fel a fejét, ha valamilyen okból elhallgat. És milyen szívós ez a kis kopogtató szerkezet! Kiállításunkon fognak látni olyan típusokat, amelyekre még biztos sokan emlékeznek. A feliratokból majd csodálkozva olvassák, hogy azt a típust ötven vagy hatvan évvel azelőtt gyártották, s közel ennyi időn keresztül szüntelenül szolgált, működött. Többnyire női kéz kopogtatta és kopogtatja világszerte legalábbis hivatalokban, intézményekben és vállalatoknál. Ez azért is érdekes, mert véleményem szerint a magánírógépek többségét férfiak használják, otthon többnyire ők írnak rajta. Úgy panaszolják a gépírónők, hogy nyolc órán át írni mechanikus gépen kemény fizikai munka, nem is olyan könnyű női dolog, mint a főnökök, a diktálok azt vélik. A gépírónőknek jellegzetes foglalkozási betegségeik fejlődtek ki. A villanyáramot, néhány korai próbálkozástól eltekintve, feltűnően későn vették segítségül ahhoz, hogy megkönnyítsék a gépírás fizikai munkáját. Talán, mert a konstruktőrök többnyire férfiak, s úgy gondolták, a gépírás olyan kicsiny megerőltetés, hogy kár ennek villamosításával foglalkozni. Mert hiszen a technikai adottságok az elektromosításhoz már jóval korábban meglettek volna, csak nem éltek vele kellő mértékben. így az elektromos írógép csak akkor jelent meg és terjedt el, amikor már játékos elektromos haszonta- lanságokat konstruáltak, pl. villamos konzervnyitót meg villamos fogkefét. Mindazonáltal az írógép révén kerültek a nők nagyobb számban a hivatalokba, az irodákba. Mint gépírónők lépték át az ún. szellemi foglalkozások küszöbét. Az írógépnek tehát szerepe volt, méghozzá nem is jelentéktelen, a nők emanci- pálódásának folyamatában. Nos, elég ennyi az írógép szociológiájáról. Minden fontos technikai újnak van valami szociológiai, társadalmi kihatása. A műszaki múzeumoknak nemcsak a szorosan vett technikai fejlődéssel, hanem annak társadalmi vonatkozásaival is szükséges foglalkozniok, hiszen a társadalmi fejlődés, a történelmi érdeklődés elsődleges szempontja; a társadalmi fejlődésnek pedig egyik legfontosabb tényezője a tudományos-technikai fejlődés. Mind az itteni, mind a budapesti múzeumnak viszonylag gazdag az írógépgyűjteménye. Könnyebb gyűjteni, mint sok mást. Hiszen még ma is sok régi írógép található múzeumokon kívül. Mondtam az írógép háztartási eszköz is. Azt pedig saját pénzükön veszik az emberek, s ezért ügyelnek is rá. Az írógép technikája, formája évtizedeken át nem változott lényegesen. Voltak típusok, amelyeket nagy gyárak 3—4 évtizeden át milliószámra változatlanul gyártottak. A technikai új sem késztetett tehát sokáig a réginek kicserélésére. így sok régi írógép jutott még a technikai múzeumoknak. A két múzeum gyűjteménye szerencsésen is egészítette ki egymást. így került sor kiállításunkra. Kiállításunk persze nem lehet teljes. Hiszen az írógéptörténet tanúsága 243
