Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Wöller István: Malom- és vizikerekek szerepe és építése a malmászatban
14. Belső nagyfogaskerék fafogai között bedolgozott átszakadást védő betétek kerékkötőszék keresztfáira, hasonlóan, mint a felülcsapott kerék koszorú anyagait és beszorították, majd illesztették. Az első rétegnél széles anyagot használtak föl, mivel ezekhez csatlakoztak középen a keresztfák és így belsőleg egy hatszöget képeztek. Az első koszorú elkészültével, az újabb koszorú ívek kerülnek föl, de megfelelő kötéssel-fedéssel. Ez az utóbbi kerékkoszorúlap már a fogaskerék koszorú. Az illesztés után jól beszorítják a keresztfákon levő ékekkel, majd körzővel a megfelő átmérőt és a fogak köríveit is berajzolják és 10 cm-enként kétsorosán faszegekkel összeerősítik a két lapot. A fokmérő segítségével beosztják a fogakat, majd kirajzolják azok helyeit és először minden fog helyét kifúrják vastagabb (0 20—25 mm) cigányfúróval, majd pedig a homloklapnál négyzetes lyukakat vésnek és ide illesztik a már elkészített fafogakat. Némely ácsmester a fogak közé egy-egy fa-, vagy vasbetétet is besüllyesztett, hogy a fogak masszívabban álljanak. (17. kép) Ugyanezzel a módszerrel akadályozták meg a foghelyek átszakadását is. Amikor a foghelyeket is elkészítette az ács, a koszorút kivették a kerékkötőszékből és homloklapjait lepucolták és ismét behelyezték .a kerékkötőszékbe, de ellentétes oldalával Ezután fölszabták a keresztfákat és csavarkötésekkel rögzíteték, majd ismét kiszabadították a kerékkötőszékből. A fogaskerékkoszorút úgy szerelték össze faszegekkel, hogy pár szeg eltávolításával a kerékkoszorút kétfelé tudják venni, így könnyedén a keresztfákra szerelhették. A pontos körkörös beállítás után a keresztfákat a geren- delybe faékekkel rögzíteték. Ha a futása is jó volt a keréknek, úgy berakhatták a fogazatot is. A fogakat úgy illesztették, hogy szorosan lehessen beverni a koszorún készítet lyukazatba, majd pedig kiálló végeiknél még .szögekkel 213
