Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Fehér György: Az aratás gépesítésének elterjedése, különös tekintettel a Mc Cormick cég magyarországi üzleti tevékenységére, 1850-1900

ma nem vált uralkodóvá. Nem, mert a feudalizmus súlyos örökséget hagyott maga után, külterjes állattenyésztést és egyoldalú szemtermelést. A gabona- termesztés a növénytermelés legfontosabb ágazata volt és maradt is korszakunk végéig, de kétségtelen hogy a belterjes gazdálkodási forma megvalósítása irányába is történtek sikeres erőfeszítések. Mégis igaz az a megállapítás; búzán állt vagy bukott a magyar mezőgazdaság.3 Hiszen a szabadságharc leverését követő három évtized agrárfejlődését éppen a gabonakonjuktura segítette elő és a későbbi évtizedekben is rendkikül fontos volt a gabonafélék termesztése. Erről győznek meg bennünket a következő táblázat adatai is:4

búza

rozs

árpa

zab

a bevetett

terület arányában

%

1871—1875

29,4

12,1

10,7

11,0

1886—1900

30,7

10,8

10,2

9,9

1901—1915

30,1

9,8

9,5

9,3

A gabonafélék termesztésében a legmunkaigényesebb időszak a betakarítás, azaz az aratás és cséplés, ennek könnyítése a fejlődés új útját nyitotta meg. Ez volt az aratás és cséplés gépesítése. Kérdésünk: miként jelentkezett ez a probléma a magyar mezőgazdaságban? Vajon nálunk is a gépesítés előtérbe helyezése jelentette e munkaigényes munkafázis megoldását?

Először nézzük meg, hogy a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban az I. világháború előtt a mezőgazdaság technikai fejlesztésében milyen korszakokat különböztethetünk meg? Berend T. Iván és Szuhay Miklós 3 ilyen szakaszról beszél: a) az ipari forradalom korszaka (a XVIII. század utolsó és a XIX. század első évtizedei), b) a XIX. század középső évtizedei, valamint

c) a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedei. Szerintük a fejlődés második szakaszában alakult ki és terjedt el az aratógép és a fűkasza (általunk vizsgált eszközök) mellett a burgonya- és répaszedőgép, gőzeke és a gőzcséplő stb.5 Berend és Szuhay megítélése szerint „A magyar mezőgazdaság technikai átalakítása az 1860-as évektől vette kezdetét, majd az 1870—1880-as években haladt nagyobb lendülettel előre, 70—100 évvel lemaradva a nyugat-európai országokhoz képest.. .”6

Mások — így Varga Gyula is — korábbi időszakra datálják a technikai fejlődés kezdetét mezőgazdaságunkban; Varga szerint ez a felzárkózás már 1848 után megkezdődött és a magyar nagybirtokot éppen az ekkor megkezdődő gépesítés lendítette át a korszakváltás okozta nehézségeken. A tagosítás, a legelőelkülönítés azaz a mezőgazdaság szerkezeti újjászervezés mellett a nagybirtok gépesítésében elkezdett erőfeszítések nyomán vált lehetővé, hogy az ország gazdasága be tudott kapcsolódni az 50-es évek világgazdaságának konjunkturális áramlatába.7 A konjunktúra elsősorban a gabonaneműekre (ld. krími-háború) és csak másodsorban terjedt ki a gyapjúfélékre.

A mezőgazdaság technikai fejlesztése azt jelentette, hogy a fokozatosan tért nyerő kapitalista termelési mód magával hozta a termelési eszközök változását, az „eszközváltást”. A magyar mezőgazdaságban ez a folyamat egyes eszközök esetében már a jobbágyfelszabadítást megelőzően elkezdődött (ekék), de általánossá csak 48 után vált. A következőkben felsoroljuk: mely eszközöknél következett be a 20. század elejéig tartó változás, melynek mértéke azonban az ország különböző tájegységein eltérő volt.

144