Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Szilárd József: Eörvös Lóránd kapcsolatai az Északi-sark kutatással

nak, flórájának megismerése, de nem utolsó sorban az emberi élet feltételeinek megismerése is — egyre csak bővült.

Az ember mind jobban és jobban behatol ebbe a kevéssé barátságos és igen nehéz életkörülményeket nyújtó világba, ahol fennmaradásának a biztosítása végett a táplálkozásnak és az időjárás viszontagságai ellen való védekezésnek módját is meg kellett keresnie.

Így vált ez a terület is az ember küzdőterévé, ahol a halászás, vadászás lesz főfoglalkozásává, ami fennmaradását — úgy ahogy biztosítja.

Ma már egyre kevesebbet és ritkábban hallunk az Északi-sarkra törekvők egyéni vállalkozásairól. De tudunk róla, hogy az Északi-sark vidék megismerésének törekvése ma is él és a modern technika eszközeivel, egyre nagyobb felkészültséggel és rendszerességgel fejlődik és halad a beteljesedés felé.

Nem csekélyebbek azok az erőfeszítések sem, amelyek a Déli-sark viszonyainak megismerésére irányulnak. A Déli-sark távolabb van az ember lakta tájaktól, mint az Északi-sark, a hajóutak is távolabb haladnak el a Délisark vidékétől, mint az északitól. így a Déli-sark titokzatossága is sokkal később kezdte foglalkoztatni az embereket, mint az Északi-saroké. De, amikor a Déli-sark is egyre jobban magára vonta az emberek figyelmét és érdeklődését, sokkal erőteljesebbé vált annak kutatása és ma már összehasonlíthatatlanul nagyobb szervezettséggel, nemzetközi összefogással folyik Földünk e tájának megismerése és elrejtett titkainak feltárása.

II.

EötvöiS Loránd eláll attól a szándékától, hogy A. Petermann meghívását kövesse és résztvegyen az általa szervezett „kisebb” sarki expedíción.

Petermann nem esik kétségbe Eötvös visszalépése miatt, hanem másokat von be 1870. évi expedíciós terveinek megvalósításába. Ebben az esztendőben kisebb vállalkozások egész sora vonul ki az északi sark vidékre részben földrajzi, vagy egyéb tudományos kutatások elvégzésére. Ezek közé tartozott Th. v. Heuglin és Waldburg-Zeil vállalkozása is.

Heuglin tekintélyes és tapasztalt utazó volt, aki inkább Afrikában, a forró égöv alatti útjain ért el jelentős teljesítményeket; egyébként khartumi, osztrák konzuli megbízása is volt. Társa, Wáldburg-Zeil, pedig württembergi katonatiszt, aki a sarkvidéken kívánt nagy vadra vadászni.

Az Ezer-szigetek és a Kelet-Spitsbergák partvidékét törekedtek elérni, ami sokszor éveken keresztül nem volt lehetséges.

Itt háromszögelő mérések végzésére kiindulási alappontokat kellett kijelölniük a parti övezet térképezése és felmérése céljából. Egyidejűleg a Gillis-föld elérése is úti céljaikhoz tartozott.

Üti jelentésében, Heuglin megemlíti, hogy utazásuk nem tart igényt a „tudományos expedíció” minősítésére. Ha ez lett volna a céljuk, akkor másképp kellett volna felkészülniük, amire nem volt idejük és a megelőző svéd expedíció eredményeiből is kevés hasznot meríthettek.

Az itt kijelölt úti célokat és feladatokat összehasonlítva, A. Petermannak Eötvös Lorándhoz intézett 1869. december 18-i levelébe foglaltakkal, a két úti cél azonossága ismerhető fel és így nagy valószínűség mellett feltehető, hogy ez lett volna az a „kisebb” expedíció, amelyhez eredetileg Eötvös Lorándnak kellett volna csatlakoznia.

Eötvös Loránd viszont, atyja tanácsára, visszatért egyetemi tanulmányai105