Technikatörténeti szemle 10. (1978)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Palló G.–Gazda I.: „Experimentum crucis” volt-e Eötvös Loránd mérése?

posthumus tanulmányában éppen idevonatkozó nézeteit fejtette ki.

21 Tisztában kell azonban lennünk azzal is, hogy következtetéseink, ha egyáltalában érvényesek, csak a mérésekre, a kvantitatív experimentum crucisra vonatkoznak, s nem érintik a kísérletek másik nagy csoportját, a kvalitatív kísérleteket. Ezekkel jelen előadás keretei között nem foglalkozhattunk. Felvetődhet végezetül az a kérdés, hogy hogyan vélekedett Eötvös Loránd saját méréseinek szerepéről, nem tekintette-e magát az általános relativitáselmélet előfutárának ? Nos, úgy gondoljuk: nem, mert bár még életében — 1919-ig — a természettudomány forradalmi változáson ment keresztül, ő maga végig megmaradt a XIX. századi fizika talaján, s ezért ő és szellemét öröklő tanítványai, M. Zemplén Jolánnal szólva, „a klasszikus fizika utolsó nagy képviselői" voltak.

22 Eötvös mérése ugyan nem volt experimentum crucis, de ez mit sem von le a zseniális kísérlet tudományos értékéből, és nem változtat azon a tényen sem, hogy Eötvös Loránd a kísérleti fizika nemzetközi élvonalának illusztris tagja volt. JEGYZETEK 1. K. R. Popper: The Logic of Scientific Discovery. Hutchinson of London. 1959. 277. o. 2. Eötvös Loránd: A Föld vonzása különböző anyagokra. Akadémiai Értesítő 1890. 108—110. o. 3. Kísérleti kimutatása annak a nehézségi változásnak, amely valamely, a szabályos alakúnak felvett földfelületen keleti vagy nyugati irányban mozgó test e mozgás által szenved. Matematikai és Természettudományi Értesítő 36. 1920. 1—28. o. 4. Annalen der Physik 68. 1922. 11—66. o. 5. Vö. Barta György: Eötvös Loránd sághegyi mérései. Fizikai Szemle, 1972/2. 33—34. o. 6. Eötvös Loránd: A Balaton nívófelülete s azon a nehézség változásai. Bp. 1908. 7. Eötvös Loránd: A Föld alakjának kérdése. Akadémiai Értesítő, 1901. 261—269. 8. Egyed László ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy Texasban tíz évvel korábban használták fel nyersanyagkutatásra az Eötvös-ingát, mint Magyarországon. Vö. M. Zemplén Jolán—Egyed László: Eötvös Loránd. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 165—169. o. 9. A. Einstein: A relativitáselméletről. Egy londoni beszéd. Válogatott tanulmányok. Gondolat, Budapest, 1971. 241. o. 10. Az Eötvös-mérést továbbpontosító R. H. Dicke amerikai fizikus megjegyzi, hogy amennyiben a kísérletek más eredményt hoztak volna, a relativitáselmélet alapja még megszületése előtt megdőlt volna. Ez tulajdonképpen az általunk kifejtett állítás komplementere. Ld. R. H. Dicke: Az Eötvös-kísérlet. Eötvös Loránd a tudós és művelődéspolitikus írásaiból. Sajtó alá rendezte Környei Elek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1964. 297. o. 11. Einstein i. mű. 240. 12. A. Einstein: Mi a relativitáselmélet? id. kiadás 246. o.