Technikatörténeti szemle 10. (1978)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Palló G.–Gazda I.: „Experimentum crucis” volt-e Eötvös Loránd mérése?
elméletet" 9 . Kézenfekvő lenne tehát a folyamatot úgy írni le, hogy a Newton áltai felállított törvény igazát Eötvös mérésekkel bizonyította, és e bizonyítékok nyomán Einstein elméletileg interpretálta. Ha valóban ez lenne a folyamat, az Eötvösmérés experimentum crucis lenne. Minthogy éppen ez utóbbi állítást szeretnénk kétségbevonni, fel kell sorakoztatnunk cáfoló érveinket. Két vonalon próbálunk a következőkben argumentálni: a logika és a történet vonalán. Legfontosabb logikai ellenérveink a következők. 1. Bármennyire csodálatra méltó is Eötvös pontossága, mint azt a tények bizonyítják, ez is túlszárnyalható, hiszen soha nem juthatunk végső, tovább már nem fokozható mérési pontossághoz, ezért mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a hibahatáron túl mégiscsak különbözik a két tömeg, így tehát a legpontosabb mérések esetén is csak azt állíthatjuk, hogy az adott hibahatáron belül egyeznek meg és nem azt, hogy azonosak. 2. Ha a kétféle tömeg azonosságát nem is tudjuk közvetlen méréssel igazolni, az azonosság állításából esetleg új következtetéseket vonhatunk le, és ezeket már bizonyítani lehet méréssel. De valójában soha nem képzelhető el egyetlen olyan tudománytörténeti szituáció sem, amelyben azt mondhatnánk, hogy az adott állítás minden következményét igazoltuk, ezért mindig előfordulhat, hogy van még olyan ki nem mutatott következmény, amelyet a mérés nem fog soha bizonyítani. 3. Tételezzük azonban fel, hogy hibátlanul bebizonyítottuk a tehetetlen és súlyos tömeg számszerű azonosságát és e tétel minden konzekvenciáját. Még ebben az esetben sem állítható, hogy a két fogalom logikailag is ekvivalens, a kijelentésekben egymást helyettesítheti, mert a mérési eredményeket teoretikusan kell interpretálni. Mind a tehetetlen, mind a súlyos tömeg jól definiált elméleti kontextusba ágyazódik, és e kontextusban eltérő helyet tölt be. A tehetetlen tömeg a tehetetlenség, a súlyos tömeg a gravitáció leírásakor szerepel, teljes, tehát kvantitatív és kvalitatív azonosságuk csak akkor állítható, ha sikerül olyan konceptuális rendszert konstruálnunk, amely a tehetetlenséget és a gravitációt egységesen tudja értelmezni. Csak ha már rendelkezésre áll az elméleti struktúra, akkor interpretálható az eredmény, mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy adott időben milyen pontossággal mérték ki. 4. Ha ezek után el is fogadjuk, hogy nem vezet direkt logikai út az Eötvös-méréstől az új fogalmi sémához, azt még mindig feltételezhetnénk, hogy létezik valamilyen indirekt út. Azt mondhatnánk, hogy e mérés a newtoni elmélet egyfajta cáfolata, mert felhívja a figyelmet annak egyik belső hiányosságára; a tehetetlenség és a gravitáció divergenciájára. Ebben az esetben azonban az Eötvös-mérés által felszínre hozott problémát a tudósok meg akarták volna oldani, elméleti viták robbantak volna ki, új hipotézisek keletkeztek volna. Ez azonban nem következett be. Az általános relativitáselmélet csak kb. 25 évvel később jelent meg, és nem a vitatkozó feltevések egyikeként, hanem mint teljesen önálló, az alapfogalmakat újszerűen értelmező, koherens elmélet. 10 Ezután át kell váltanunk argumentációnk másik vágányára, mert az, hogy az általános relativitáselmélet nem a gravitációs mérések egzakt következménye, még nem zárja ki, hogy esetleg történeti következménye lenne. így valamiféle „heurisztikus experimentum crucis"-nak kellene tekintenünk, ha e kifejezés már önmagában nem lenne paradox. De az általános relativitáselmélet még heurisztikusán sem az Eötvös-mérések következménye. Ezt az állításunkat csak úgy igazolhatjuk, hogy számba veszünk néhány alapvető tényt az általános relativitáselmélet születésével kapcsolatban. A bizonyítási eljárást megnehezíti, hogy az elmélet
