Technikatörténeti szemle 10. (1978)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Kocsis E.–Bugyi B.–Végh J.: Magyar úttörők a röntgen-cső továbbfejlesztésében és alkalmazásában

ezért méltán nevezték őt „aranyszájúnak". Előadásai széles körű természettudományos felkészültségről tanúskodtak és nagy érdeklődést keltettek. A kellő szemléltetés céljából néha valamely vezető egyéniség kezéről felvételt is készített és a helyszínen kidolgozott lemezt azonnal bemutatta; máskor átvilágítással keltett ámulatot. Kiss Károly feltűnő sikert aratott látványos anyagával a millenniumi kiállításon is, amint erről az angol orvosi lap — The Lancet — beszámolt (10). Két teremben ország-világ előtt szemléltette a fizika legújabb vívmányait. Az egyikben üvegtechnikai készülékeit, saját találmányú taneszközeit, Geisslercsövekből készített alakokat mutatott be, pl. a magyar koronát színes gáztöltésű csövekből alakította ki. (Úttörő a „neonfényes" világításban és reklámban! Ezek a balatonlellei „Annácska" villában 20 évvel ezelőtt még megvoltak a padláson!) A másik — elsötétített — teremben röntgenátvilágítást mutatott be. A legtöbb látogató szemfényvesztésnek vélte, amikor a ládába zárt egyén csontváza megjelent a fluoreszkáló ernyőn. Jellemző, hogy a bizalmatlanok között volt maga a maradiságáról ismert uralkodó, Ferenc József is. Egyes vélemények szerint félt bemenni a sötét szobába, merénylettől tartva. Állítólag a legfelső elismerés elmaradása okozta, hogy Kiss Károlyt a kiállítás zsűrije a „Haladás és jó munkáért kiállítás érdemmel" tüntette ki csupán, amit ő visszautasított, mivel felháborította, hogy a tudományos eredményeknél előbbre helyezték a kézművesipar — egyébként hasznos — termékeit. Ezzel a hivatalos körök egyrészének ellenszenvét magára vonta. Későbbi háttérbe szorulásának egyik oka is ebben rejlett és folytatásképpen a századforduló tudományos körei is mellőzték. Kiss Károly tevékenysége kiterjedt új röntgenlaborok tervezésére, felszerelésére is, mint a Reiniger—Gebbert—Sehall Ó utcai lerakatának tud. tanácsadója (ma úgy mondhatnánk „félállású alkalmazottja"). Ezen közben oktatott is az üzembiztos, balesetmentes röntgen mukára, így az első röntgenprofesszor — Alexander Béla — is nála és tőle sajátította el a röntgenológia elemeit. Hogy ez az oktató munka milyen sokat jelentett, mutatja az a körülmény, hogy ebben az időszakban nem volt röntgenkészüléktől származó kisebbnagyobb, vagy éppen halálos baleset, amelyekkel pedig a húszas éveket követően nem egyszer találkozhattunk országunkban. Kiss Károly sok technikai újítása között meg kell még említeni a kriptoszkópos röntgenberendezést, amelyet világosban is lehetett használni. (Fogorvosi célra Madzsar József hasznosította.) Egyébként ő is osztozott az úttörő radiológusok sorsában: fekélyek keletkeztek a kezein, a csontig ható hegek élete végéig megmaradtak. Családja szerint korai halálát (56 éves volt) is a röntgensugár ártalmai okozták. Egyéb röntgenláboratóriumok hazánkban 1896-ban tehát sorra felállításra kerültek az egyes klinikák és nagyobb közkórházak röntgenlaboratóriumai, sőt egyes gimnáziumok fizikai szertáraiban is létesültek röntgenlaboratóriumok, így Pozsonyban Dohnányi Frigyes — a zongoraművész Dohnányi Ernő édesapja —, Nagyváradon Károly Ireneus József vezette laboratóriumok (11). Erről külön előadásban lehetne rendkívül sok adatot ismertetni.