Technikatörténeti szemle 10. (1978)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Szekeres J.: A hosszúság mértékegységének története

sítése. 1791-ben a francia nemzetgyűlés elrendelte a francia Akadémia által javasolt állandó hosszmérték megteremtését. Mértékegységül a Párizson áthaladó délkör negyedének tízmilliomodik részét választották. Olyan mértékrendszerre törekedtek, melyet nemzetközileg elfogadnak. A mérések eredményei alapján elkészítették platinából a métert és ezt a párizsi levéltárban helyezték el. 1799-ben történt meg a méter mérték bevezetése Franciaországban. Magyarországon a mérésügy szintén csak a tőkés termelési viszonyok megteremtése után indult fejlődésnek. Miután történelmünk e szakaszában a Habsburg birodalom egyik része voltunk, az egységes piac érdekében átvettük az osztrák mértékrendszert, aminek lényeges tulajdonsága az volt, hogy nem a tízes számrendszer szerint volt felépítve. Az osztrák mértékrendszer a gyakorlatban tarthatatlan volt s a zűrzavart a francia méterrendszer bevezetésével lehetett megszüntetni. A magyar Akadémia szabványos alapmértékül a Nagy Károly-féle platina méterrudat ajánlotta. Ezt a méterrudat Nagy Károly — aki a bicskei magáncsillagvizsgáló tulajdonosa volt — még 1844-ben vásárolta Párizsban. A szabadságharc idején a méterrúd a csillagvizsgáló egyéb felszerelési tárgyaival együtt Bécsbe került, majd onnan a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába. Az Akadémia átengedte az etalont az országnak s azokkal Szily Kálmán és Kruspér István műegyetemi tanárok Párizsban elvégezték az összehasonlító méréseket, ők vettek részt 1870-ben azon a párizsi konferencián is, melyen az a döntés született, hogy ősméternek elfogadják a levéltári métert. Ezzel a határozattal a Nemzetközi Méterbizottság elejtette a méter eredeti meghatározását, mivel az nem volt megfelelő pontossággal reprodukálható. Ettől kezdve a méter a platina-irídiumból készült ősméteren levő jelek távolsága. A platinairídium ötvözet kemény, kémiai változásokat nem szenved, hőokozta kiterjedése kicsiny. 1872-ben hozzákezdtek a nemzeti alapmértékek elkészítési módszerének kidolgozásához. Magyarországon 1874-ben jelent meg a mértékrendszer törvény s 1876. január 1-én lépett érvénybe. Alapja az a platinarúd, amelyet 1870-ben a párizsi levéltárban levő eredeti méterrel hasonlítottak össze. 1889-ben megalakult a Nemzetközi Súly és Mértékügyi Hivatal s a párizsi ősméter alapján egy londoni ötvössel a megrendelő országok részére új méterrudakat készíttetett. A méterrúd alakja X keresztmetszetű, mert ez az alak nagy merevséget biztosít a behajlás ellen s a távolságot jelentő karcok a semleges szálban helyezkednek el. Magyarország is új méterrudat rendelt, mert a Nagy Károly-féle rúd nem felelt meg a prototípushoz kötött magasabb igényeknek. Sorsolás útján Magyarország a ,14. számú méterrudat kapta, mely jelenleg a Nemzeti Bank őrizetében van. A francia kormány a Párizs melletti Sevres-ben nemzetközi mértékhivatalnak adott helyet s ezzel fejeződött be tulajdonképpen a nemzetközi mórtékügyi tevékenység első nagy szakasza. Mint láttuk, a múltban is az volt a törekvés, hogy természetes etalonhoz jussanak. A XIX. században a fény hullámelméletének sikere felvetette annak lehetőségét, hogy alkalmazásával a természetes hosszúság etalonját lehet megteremteni. A technikai fejlődés egyre jobban követelte a pontos méréseket, így ipari mérés céljára már 1927-ben elfogadták a méter vörös kadmiumvonallal való meghatározását. A kadmiumon kívül kryptont, héliumot és a higany egyik izotópját a 198 Hg-t is használták. A mérésügyi szakemberek tovább munkálkodtak, hogy a métert egy fény hullámhosszúsággal definiálják. A felhasználható sugarak tanulmányozása ered-